Pornó (18+) (BEFEJEZETT)

19. PRÓBÁLKOZÁS

Feldobva és izgatott mosollyal az arcomon bújtam be az ágyba David mellé a régi szobájában. Csend uralkodott a házban, csak mi voltunk még ébren. Miután a szülei és a húga visszajöttek a házba, percekkel az együttlétünk után, még beszéltünk pár szót, majd a késői időre hivatkozva elbúcsúztunk egymástól. Daviddel egymás után, de külön-külön lezuhanyoztunk és a tusfürdőtől illatosan feküdtünk egymás mellett.

David a hátán feküdt. A takarót csak a derekáig húzta fel, így a félhomályban meg tudtam nézni magamnak meztelen felsőtestét és a tetoválásait. Én mellette feküdtem, az oldalamon. Két kezemet az arcom alá dugtam és nehezemre esett lélegezni, olyan közel voltam hozzá.

- Sajnálom - törte meg a csendet.

- Mit? - kérdeztem.

- Hogy neked estem az előbb - utalt az együttlétünkre a szülei ágyában.

- Semmi gond.

Egyáltalán nem bántam, hogy megtörtént. Sőt! Tényleg kezdtem hülyének érezni magam, amiért szakítottam vele. Ott, a fél sötétben feküdve újra mindennél jobban akartam Őt. Valahogy annyira távolinak és értelmetlennek tűntek az érzéseim, a féltékenységem, a haragom vele szemben. Azt éreztem, hogy újra egyben vagyok. Mert vele lehetek.

Nem tudom, hogy David mit érezhetett. Tudtam, hogy még mindig vonzódik hozzám és sejtettem, hogy haragszik is rám. De olyan nyugodtan és egyenletesen lélegzett, hogy bíztam benne, Ő is kezdi megtalálni a megnyugvást mellettem.

- Tudod - kezdte tétován a plafont bámulva -, én akartam, hogy működjön ez köztünk.

Kérdően összevontam a szemöldököm és közelebb húzódtam hozzá, hogy minden szavát halljam, mert olyan halkan beszélt. Aztán folytatta.

- De az a baj, hogy nem értjük egymást - mondta. - Esküszöm, én próbálkoztam, de nem tudok megváltozni. Nem tudok olyan lenni, mint a többi férfi, aki mindent félredob egy nőért.

Jeges rémület kapott el a szavaitól. De nem bírtam megszólalni, csak az izmaimat megfeszítve hallgattam tovább.

- Lehet jobb és boldogabb életem lenne, ha megváltoznék érted, de nem tudok - mondta, majd rám nézett. - És nem is akarok. Nem tudok szerepeket játszani.

Csalódottan néztem zöldes-kék szemeibe. Éreztem, hogy bénulni kezdett az arcom a visszatartott sírástól.

- Így is teljesen más ember lett belőlem melletted - folytatta. - Lily, te tönkre tettél.

Megrémisztettek a szavai és ijedten összerezzentem a rágalmazásától.

- Azt se tudom már, hogy ki vagyok valójában. Az, hogy ennyire kiborultál, megijesztett és szégyellni kezdtem magam azért, aki vagyok - magyarázta még mindig a szemembe nézve.

- Próbáltál értem megváltozni? - kérdeztem remegős hangon.

- Persze - vágta rá. - Nem vetted észre?

Gondolkozni kezdtem. De a kapcsolatunkban csak a saját változásom tűnt fel. Daviden egy falatnyi átalakulást nem vettem észre.

- Nem - vallottam be.

Meglepte a válaszom. Ledöbbent és meglepődve felemelte a szemöldökét, miközben újra a plafonra emelte a tekintetét.

- Akkor ezek szerint nem próbálkoztam eléggé - állapította meg csalódottan.

Fájtak a szavai és utáltam magam azért, hogy nem vettem észre, mennyire igyekezett, hogy jobbá tegye a kettőnk között lévő dolgokat. Reméltem, hogy még nem késő helyre hozni a dolgokat, úgyhogy a kezéért nyúltam.

De elhúzta a kezét és a takaró alá dugta ujjait.

Kérdően néztem vissza arcába és eltátottam a számat, amikor szenvedve elhúzta a száját.

- De már mindegy - morogta.

- Hogy érted, hogy mindegy? - kérdeztem vissza döbbenten.

- Randizom valakivel - vallotta be.

Elszorult a torkom. A szemeim megteltek könnyel és összeszorítottam a fogaimat, hogy visszatartsam a sírást.

David randizik valakivel.

Aki nem én vagyok.

Nem akar már engem.

Legszívesebben ordítottam volna fájdalmamban. Helyette csak hátat fordítottam Davidnek és a számra szorítottam a kezem, hogy tompítsam a torkomból feltörő pityergés hangjait.