Pornó (18+) (BEFEJEZETT)

23. ÚJRAKEZDÉS

David abba az étterembe vitt, ahová az első randinkon. Habár eltelt több, mint két év azóta, a hely egy fikarcnyit sem változott. Még mindig az a kedves vietnámi lány állt a pult mögött és furcsa akcentussal érdeklődött a rendelésünkről.

Különös érzés volt átvenni ugyanazt az ételt, amit évekkel ezelőtt is rendeltünk és még furcsább volt ugyanahhoz az asztalhoz ülni, ahol először ültünk. Étvágytalanul méregettem a késő esti vacsorámat és közben próbáltam leküzdeni azt a különös érzést, ami birtokba vett.

Minden ugyanolyan volt. A hely. A vacsora. Ugyanúgy David ült velem szemben, mint anno. Mégis más volt az egész helyzet. Mindketten megváltoztunk és most nem olyan gyermeki izgatottsággal néztünk egymásra, hanem mint két régi ismerős.

Akik igyekeznek újra felvenni egymással a ritmust.

Akik újra akarják kezdeni.

Fintorogva túrtam bele a tésztámba és emeltem a számba, hogy ízlelés nélkül megrágjam és leküzdjem a torkomon. Többször is megismételtem ezt a folyamatot, miközben kínosan ügyeltem arra, hogy ne nézzek David zöldes-kék szemeibe. Tudtam, hogy ha szembe találom magam kedves tekintetével, ömleni fog belőlem a szó. És még nem akartam beszélni.

Azt akartam, hogy Ő kezdeményezzen.

De nem szólt egy szót sem. Követett a mozdulatban és Ő is némán eszegette a vacsoráját. Nem nézett rám, mereven bámulta maga előtt a tányért. Néhányszor hallottam, ahogy kifújta orrán keresztül a levegőt. Mély lélegzeteket vett, én pedig feszülten vártam, mit fog lépni.

Aztán nem bírtam tovább.

- Hiányoztál - vallottam be mindenféle előjel nélkül.

David megállt a mozdulatban. Nem emelte fel a fejét, csak a zöldes-kék szemeivel nézett fel rám. Bátran és határozottan álltam a tekintetét és türelmesen megvártam, amíg megrágta az ételt és nagy nehezen lenyelte.

Bólogatni kezdett és halványan elmosolyodott.

- Te is nekem - felelte.

Most én bólintottam. Újra bele ettem a vacsorámba és megvontam a szemöldököm, mikor újra felnéztem David arcába.

- Ugye tudod - kezdte és kicsit közelebb hajolt hozzám -, hogy most már nem foglak elengedni, hogy kénytelen leszel megelégedni velem.

Egyszerre rémisztettek meg és nyugtattak meg a szavai. Nehezen küzdöttem le a megrágott ételt a torkomon és kicsit megköszörültem a torkomat, hogy ne fulladjak meg.

Nem csak az ételtől.

Hanem a szavaitól is.

Ugyanazok az érzések kaptak el, mint az első randinkon; döbbenet és izgatottság. Azonban évekkel ezelőtt nem ült ki az arcomra a valódi érzésem vele kapcsolatban, de most igen. Rámosolyogtam Davidre és most én nyúltam az asztalon pihenő kezéért, hogy újra összefűzhessem ujjaimat az övével. Kuncogni kezdtem, mikor bátorítóan rászorított a kezemre és bazsalyogva fordultam vissza a vacsorámhoz.

***

Zsongott a fejem és azt hittem, a rezgéstől kiugrik az agyam a koponyámból, amikor belöktem Davidet az ajtón. Újra és újra lehúztam magamhoz egy-egy csókra, miközben türelmetlenül téptem le saját magamról és róla is a ruhákat.

Nem volt megállás.

Újra egymáséi voltunk és ezt meg kellett ünnepelnünk.

Talán túl gyorsan lökdöstem a hálószoba felé, így David hangos puffanással vágódott hanyatt az ágyon. Győzelemittasan elnevettem magam és pillanatokon belül fölé kerekedtem, hogy most meztelen nyakát és mellkasát tehessem magamévá a csókjaimmal.