Száguldó🏎Szerelem💟

1. fejezet

💜Liliána💜

-A francba!- mondam miután megbotlottam egy kőben. Tele volt a kezem néhány pohár kávéval, mivel folyton nekem kell vinni annak az idióta főnökömnek, aki egyébként Magyarország leghíresebb divattervezője. Persze az összes kávé a járdán landolt. Milyen jó, hogy már így is késésben voltam!

Olyan nagyon ideges voltam, hogy legszívesebben a járdát csapkodtam volna a kezemmel dühömben, csak nem akartam, hogy hülyének nézzenek. Még mindig a földön ültem, el akartam számolni magamban tízig, hogy lenyugodjak amikor valaki megszólított.

-Szia! Láttam, hogy elestél. Jól vagy?- kérdezte egy olyan 26 év körüli fiú angolul, miközben a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.
-Helló, persze, csak elestem.- válaszoltam.

Olyan jóképű volt, hogy rögtön elfelejtettem az előbbi dühöm és örültem, hogy egyáltalán ennyit ki tudtam nyögni.

-Igen, azt látta.- mosolyodott el kedvesen- Viszont egészen addig úgy lépkedtél akár egy modell- bókolt.
-Mi, én? Pffff. Nem hiszem, hogy olyan lennék, mint egy modell.- mondtam szégyenlősen.

Szerinem el is pirultam, pláne amikor eszembe jutott, hogy még mindig fogja a kezem, mintha attól félne, hogy magamtól megint elesek. Ahogy észrevette a zavarom elengedett, de még mindig nagyon közel állt.

-Nekem elhiheted,-húzódott mosolyra a szája- én is modellkedtem már párszor az Aphatauri Fashion több kollekciójának fotózásán, de te még tőlem is ügyesebb vagy.

Nem volt nehéz elhinni, hogy valaki aki ilyen jól néz ki modellkedik, de az már sokkal hihetetlenebb, hogy nekem bókolgatott. Mindig is arról almodtam, hogy modellkedni fogok, vagy ruhákat tervezni, vagy esetleg mind a kettő.

-Szeretnéd, hogy intézzek neked néhány fotózást?- kérdezte.
-Az nagyon jó lenne!-bukott ki a számon még mielőtt gondolkozhattam volna azon, mit mondok.- Mármint... csak most találkoztunk, nagyon kedves tőled... de... ezt nem fogadhatom el. Nem is ismerlek és nem szeretnék gondot okozni.
-Nem gond, tényleg semmiség az egész. Egyébként Pierre- nek hívank. Pierre Gasly.- mutatkozott be.
-Liliána. Fülöp Liliána Olívia.- mondtam én is a saját nevem.
-Na, már ismerjük egymást, szívesen elintézem neked. Ha pedig rosszul érzed magad amiatt, hogy szívességet teszek neked, akkor gyere el velem vacsorázni és kvittek vagyunk- mondta.

Alig fogtam fel, egy ilyen helyes fiú nem csak segíteni akar nekem de még randira is hív!

-De biztos nem gond? Nem hiszem, hogy ügyes modell lennék, nem lesz belőle bajod, hogy nem elég profi embert hívtál a fotózásra?- kérdeztem.

Persze szoktam gyakorolgatni szabadidőmben milyen lehet felvonulni kifutón vagy milyen lehet gyönyörű ruhákban pózolni a kamera előtt, de talán ez nem számít elég gyakorlatnak.

-Ne aggódj, elég fontos ember vagyok szóval nem rúghatnak ki- viccelődött Pierre. De lehet, hogy komolyan gondolta és tényleg fontos ember. Lehet, hogy híres, és én nem ismertem fel? Az nagyon kínos lenne.
-És amúgy is- folytatta- biztos vagyok benne, hogy nagyon ügyes leszel.
Ettől megint elpirultam.
-Nem is tudom, majd kiderül- nevetgéltem.

Teljesen ki is ment a fejemből, hogy éppen munkába siettem, csak ekkor jutott eszembe.

-Jajj basszus! Elkések a munkahelyemről- mondtam hirtelen.
-Oda siettél ennyire? Ne aggódj, elvihetlek, ha akarod. Közben megkereshetjük egymást instán, hogy megbeszéljük a vacsorát- kacsintott.

Pár perc múlva valami nagyon flancos kocsiban ültünk, elmondtam a címet Pierre-nek, aki ezután úgy vezetett mint valami autóversenyző, gyorsan oda is értünk a divattervező cég épületéhez. Mielőtt kiszálltam megbeszéltük, hogy majd ír a fotózásról.