Száguldó🏎Szerelem💟

14. fejezet

💜Liliána💜

Landoékkal elmentünk golfozni, és hűha, nem is volt olyan unalmas, mint gondoltam. Igaz elég ügyetlen voltam, és egyszer leütöttem szegény Carlost a golfütővel, de végülis jól éreztem magam. Persze vacsorázni is elmentünk, és én választhattam éttermet, így egy nagyon fabcy sushi éttermet választottam, aminek Lando nem nagyon örült, viszont végül meggyőztem, hogy nem árt, ha megkóstolja.

A monzai futam után egy kis szünet következett a futamokban, viszont Landoval jól elvoltunk. Ő elég sokat jásztott videójátékokon, de legalább van egy hobbija. Már néha kezdtem aggódni, hogy ha így folytatja elromlik a szeme vagy valami, de Lando nem panaszkodott.

Aztán végre eljött a következő futam, Singapore ideje. Még sosem voltam ott, szóval már nagyon kíváncsi voltam, és amikor Lando ráért, megmutatott néhány látványosságot. Nagyon jól szórakoztunk, pláne mivel Lando nagyon úgy érzi, hogy ez az ő hétvégéje lesz és jó futama lesz. Együtt mentünk az időmérőre szombat este, és amikor kiszálltunk Lando fancy kocsijából a pálya mellett csörögni kezdett a telefonom, és láttam, hogy Charlotte hív.
-Menj be, én még beszélek Charlotte-val!- mondtam.
-Oksi, bent találkozunk!- indult el Lando.

Charlotte nem jött Singapore-ba, viszont megkért, hogy nehezítsem meg Charles napjait. Hogy ezt hogy értette, azt nem tudom, de mondtam neki, hogy megpróbálom. Ezután elkezdte mondani, hogy reméli Charles elrontja az időmérőt, mert itt nehéz előzni, és így nagyon fontos, hogy ki honnan indul. És csak mondta tovább, hogy mennyire reméli, hogy Charlesnak egyre kevesebb esélye lesz megnyerni a világbajnokságot. És én még mindig csak sétálgattam a parkolóban és egyet értettem vele, mivel nem sok mindent tudtam mondani.
-Biztos vagyok bennen hogy elrontja, de most le kell tennem...- köszöntem el Charlotte-tól, és sietni kezdtem a pálya felé.

Nagyon siettem, és nyilván nem néztem körül, szóval nem kellett volna meglepődnöm, amikor hirtelen egy kocsi jött nekem... Szetencsére nem ment gyorsan, valószínűleg épp le akart parkolni, de így is a földön kötöttem ki az ütéstől.

Nem hiszem el, hogy lehet hogy nem tanultam az előzőből! Egy fiatal srác szállt ki a kormány mögül, azonban nem nagyon láttam az arcát mivel sötét volt, viszont elég ismerős volt, csak nem tudtam, honnan.
-Miért nem figyelsz oda?!- idegeskedett a srác- Ha meg akarsz halni, ne pont az én kocsim elé ugorj!- mondta. Most komolyan, ő üt el és még neki áll feljebb?!
-Azért fel tudsz állni?- kérdezte, cseppet se úgy mint akit tényleg érdekel, inkább csak menne már a dolgára. Őszintén szólva, amikor a múltkor elütöttek, az jobb élmény volt.
-Persze, bocsánatot kérni se kell...- mondtam, miközben felálltam. Vagyis próbáltam, mert hirtelen megbicsaklott a lábam és vissza estem a földre.
-Mi lesz már?!- szállt ki valaki az anyósülésről, és alig hittem a szememnek, de Mr Stroll volt az. Nyilván ő az, a fiatal strác akkor pedig a tehetségtelen fia... Keztdem ideges lenni, mivel Mr Stroll a múltkor nem tett rám túl jó benyomást, és a fia sem volt szimpatikus, nyilván le se szarják, hogy épp elütöttek valakit...
-Apu, nem megy arréb a lány aki a kocsi elé ugrott!- panaszkodott Mr Stroll fia- Most le fogom késni az időmérőt!
-Nem a kocsi elé ugrottam, te ütöttél el!- szóltam vissza neki, és megpróbáltam felállni, de nagyon fájt a lábam, viszont nagy nehezen lábra álltam és a sráchoz fordultam- Majd ne lepődj meg, ha valaki beperel mert balesetet okoztál!- mondtam, majd a pálya felé kezdtem bicegni.

Hallottam, ahogy a fiú elkezd panaszkodni az apjának, hogy nem perelhetem be csak úgy és hogy csináljon valamit. Hihetetlen, ezt kell Jimmynek elviselnie...
-Hé, várj!- szólt utánam a srác- Ugye nem akarsz beperelni komolyan?- nevetett.
-Még szép, szerintem el is tört a lábam, megérdemled!- néztem rá dühösen.
-Ugyan, nem hiszem, hogy eltört... A pályára mész?- kérdezte.
-Hová máshová mennék?- néztem rá- Hagyj békén, ha még bocsánatot kérni se tudsz!- mondtam, majd tovább bicegtem a pálya felé.
-Várj segítek, csak ne perelj be...- jött utánam a srác, majd felkapott és úgy vitt a pálya felé. Rögtön szólni akartam, hogy tegyen le azonnal, de rájöttem, hogy eléggé fáj a lábam, és így legalább nem nekem kell sétálnom, szóval nem mondtam semmit, csak dühösen néztem. Közben Mr Stroll is utolért minket, de ő se mondott semmit.
-Egyébként Lance vagyok!- vigyorgott a srác- Te pedig olyan szerencsés vagy, hogy az Aston Martin garázsából nézheted végig az időmérőt...- mondta beképzelten- Milyen szerencsés vagy, hogy az én kocsim elé ugrottál!- folytatta, és kezdett egyre jobban idegesíteni, már kb fel tudtam volna pofozni, de kellett, hogy cipeljen, mert alig tudtam lábra állni.