Száguldó🏎Szerelem💟

10. fejezet, új borító

Sziasztok! Új borítója van a sztorinak, de attól még ugyanaz a történet, remélem tetszik!

💜Liliána💜

Végre eljött ez a nap is! Olyan izgatott vagyok, hogy el se hittem. Minden lány az eksüvőjét tervezgeti gyerekkora óta, és ez velem sem volt másképp, rettentően vártam ezt a napot.

A futam után együtt repülőre szálltunk, hogy Magyarországra menjünk, mivel az a terv, hogy kettő esküvőnk lesz, egy itt és egy Franciaországban, amire meghívjuk a távoli barátokat és ismerősoket vagy családtagokat is, így Kornél majd arra fog eljönni. Az első esküvőre nem hívtunk meg sok embert, csak néhány családtagot és néhány barátot. Inkább szűk körű, romantikus esküvőt akartunk, mivel nem az a cél, hogy az egész világ lássa az eksüvőnk, hanem, hogy azokkal ünnepeljünk akik fontosak nekünk. Így csak a szüleink, Zoé (aki a tanúm) meg persze Ricsi is jött, Mick (aki Esteban tanúja) és persze Fernando jött, aki ugyebár majd összead minket. Így mi Hollandiából együtt mentünk Magyarországra.

Kedd délutánra terveztük az esküvőt. Annak ellenére, hogy nem hívtunk meg sok embert nagyon nagyon készültünk arra, hogy minden tökéletes legyen. Egy gyönyörű kastélyban lesz az esküvő, csodaszép fákkal és virágokkal teli kerttel, nagyon szép hatalmas ablakokkal és csillárokkal. Az egész olyan mintha egy romantika korabeli film helyszíne lenne, olyan hihetetlenül stílusos.

Mivel nagyon romantikusnak gondoltuk azt a hagyományt, hogy a vőlegény nem láthatja a menyasszony ruháját az esküvő előtt így Esteban nélkül mentem el készülődni, viszont nem teljesen egyedül, ugyanis Mick, aki ugyanabban a hotelben volt mint mi, elkísért.

-Nagyon szép város!- mondta, miközben kiléptünk a hotelből. Azt mondta nem nagyon volt ideje korábban körülnézni a városban, viszont nagyon kíváncsi rá.
-Látnod kellene amikor ki van vílágítva minden- jegyeztem meg.
-Akkor remélem tartasz egy kis idegenvezetést majd!- mosolygott. Olyan kis aranyosan mosolyog, nem csak a szájával, a szemével is. A kis aranyos csodaszép kék szemeivel.
-Persze, mindent megmutatok- bólogattam.

Már beszálltunk a taxiba, és Mick elgondolkozva nézett ki az ablakon. Arra gondoltam, lehet eszébe jutott a kis mental breakdownom a pályán, de nem tudtam, hogy hozzam fel.
-A múltkor... amikor sírtam... csak picit megijedtem, ennyi. Nem arról van szó, hogy nem akarom az esküvőt- mondtam végül.
-Tudom- vágta rá- Természetes picit bepánikolni előtte. Gondolom... Még sose volt esküvőm, szóval nem tudhatom...- gondolkozott el- De ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy nagyon boldogok lesztek, mind a ketten!- tette hozzá egy őszinte mosollyal, picit olyan volt mintha a szeme is csillogna. Ha én ilyen szép dolgot tudnék mondani, én is meghatódnék magamon! De azon is meghatódtam, amit ő mondott, gyorsan a könnyeimet kellett törölgetnem.

Megérkeztünk a helyszínre és hűha! Még szebb mint a képeken! Hallani a madarak csicsergését, érezni a virágok illatát, érezni a szellőt, minden tőkéletes. Amikor beléptünk el se hittem, milyen szép ez a hely! Rögtön elképzeltem milyen lenne itt táncoli hercegnőként egy hatalmas báliruhában, miközben az alattvalók néznek és csodálják a szépségem, a herceg, akivel táncolok pedig csak rám figyel...
-Meg se tudok szólalni, olyan szép...- mondtam.

Viszonylag gyorsan elkészültem, közben Zoé is megérkezett.
-UUUUU OLYAN GYÖNYÖRŰ VAAAGY!- sikongatott és ugrált legjobb barátnőm, ahogy meglátott.
-Köszönöööm! Olyannak érzem magam mint egy hercegnő, pedig tudom, hogy közel sem hasonlítok hercegnőre, attól, hogy úgy érzem magam még nem vagyok olyan szép...
-Dehogyisnem! Nagyon szép vagy! Ne is mondj ilyeneket!- vigasztalt Zoé, ami nagyon jól esett, még ha nincs is igaza. Nagyon jól éreztem magam a ruhámban, amit mivel én tevreztem, kiemeli minden előnyös tulajdonságom, ráadásul nagyon puha, szóval kényelmes is.