Száguldó🏎Szerelem💟

12. fejezet

💜Liliána💜

Nagyon jól teltek az elmúlt napok Landoval, igaz nagyon sokszor nem ért rá, mivel csapatmegbeszélésekre ment, meg sajtó eseményekre. Én eddig a pálya közelébe se mentem, mivel mostmár nem csak egy pilótát kerülök. Igaz Lando elmondta, hogy sem Esteban, sem Max nem versenyzuk ezen a hétvégén, mivel eléggé megverték egymást. Emiatt rosszul éreztem magam, viszont ha minden igaz a következő versenyen már mindketten részt vesznek. Ennek ellenére nyilván nem kizárt, hogy a pályán vannak, ráadásul most Mickkel vagy Fernandoval se szeretnék találkozni.

Viszont a lényege annak, hogy megmutatom, nem érdekel mit gondolnak rólam az, hogy valahogy ezt megmutassam és ez a hotel szobában ücsörögve nem nagyon megy. Szóval péntek délutánra összeszedtem magam, felvettem egy nagyon csinos outfitet, ami egy rövid kockás szoknyát, egy nyári bokacsizmát és egy inget jelentett. Egy világos fekete sminket is feltettem, illetve vöröses-barnás rúzst. Nagyon csinosan felöltöztem, szóval el is indulhattam a pályára.

Gyorsan odaértem, mivel elég közel van a hotelhez, és határozott léptekkel indultam (remélhetőleg) a McLaren garázsa felé. Ismerős jam illatot éreztem, de nem nagyon foglalkoztam vele, mivel közelben van a büfé. Hirtelen megszólalt a táskámban a Señorita című zene, ami az új csengőhangom, mivel az előzőt túl depisnek gondoltam már. Elővettem a telefont és láttam, hogy Esteban hív, reflexből körülnéztem, mielőtt kinyomtam volna, és megláttam, hogy néhány méterre áll tőlem egy garázsnak támaszkodva. Az előbb elsétáltam előtte, és észre se vettem. Az egyik keze be volt kötve, a szeme alatt hatalmas lila folt éktelenkedett. Lesütött szemekkel sétáltam oda.
-Most bezzeg észreveszed, ha hívank...- mondta.
-Bocsánat... Sajnálom- mondtam- Elmondhatom megint, hogy ő nem jelentett semmit, de nem hiszem, hogy változtatna valamit...
-Nem igazán, és már nem is érdekel- mondta. Zavarodottan néztem rá, ha nem érdeklem miért hívott annyit?
-Akkor mi...?
-Tudod, összeházasodtunk. Nem tudom emlékszel-e, vagy akkor is be voltál rúgva, viszont el kellene válnunk- mondta hidegen. Hogy én erre nem gondoltam...
-Ja persze...- mondtam.
-Itt vannak a válási papírok, aláírod most őket, vagy menjünk a bíróságra?- kérdezte. Áucs. Valamiért nagyon rosszul estek a szavai.
-Persze, hogy aláírom... Elég gondot okoztam már- mondtam.
-Ebben egyetértünk- mondta, majd besétáltunk a garázsba és elém tette a papírokat és gyorsan aláírtam ahol mutatta.
-Tényleg nagyon sajnálom- mondtam- Nem akartalak megcsalni...
-Mostmár mindegy!- jelentette ki.
-Ja, mostmár mindegy- sütöttem le a szemem- Akkor én megyek is- mondtam.
-Oke, menj.
-Szia- köszöntem el és kiléptem a helyiségből.

Pár perc múlva már a McLaren garázsban ücsörögtem Landoval.
-Nyugi, senki nem ítél el- mondta Lando- Danielnek is szóltam, hogy ne hozza fel a témát, még véletlenül sem, amíg itt vagy- mosolygott
-Nagyon kedves tőled- hálálkodtam.
-Jövö héten elmegyünk golfozni akkor?- kérdzte. Az elmúlt napokban ezzel nyaggatott, de sose mondtam igent, mivel nem nagyon érdekelt a golf soha.
-Talán...- mondtam.
-Ha dobogós leszek elmegyünk?- kérdezte Lando.
-Hogy mondhatnék nemet erre?- nevettem. Olyan kis aranyos, örülök neki, hogy jóba lettünk, végre úgy érzem van egy igazi barátom.
-Akkor készülj, szerintem nagyon jó leszek hétvégén!- vigyorgott, mire én csak mosolyogtam.
-Ne menjünk sétálni?- kérdeztem. Nem azért öltöztem ki, hogy itt ücsörögjek, lásson csak minél több fotós meg rajongó.
-Menjünk- egyezett bele Lando.

Kiléptünk a friss őszi időbe, ami nagyon jól esett. A nap kellemesen melegen sütött, de nem olyan égetően mint nyáron, és egy kis enyhe szellő is fújdogált. Elindultunk a büfé felé, és Lando vett nekem egy csokis turmixot, ő nem ivott, mivel vigyáz az alakjára. Én modell vagyok, nekem is vigyáznom kellene az alakomra, de arra gondoltam, menő képeket csinálhatnak rólam ahogy egy csokis turmix és Lando társaságában élvezem az életet.