Száguldó🏎Szerelem💟

16. fejezet

💜Liliána💜

Már vagy egy hete karanténban voltunk a hotelben, amikor kezdett egyre jobban elegem lenni ebből az egészből. Eléggé fájt a torkon, és már beszélni is alig tudtam és mindig fájt a fejem, de ezeket leszámítva egész jól voltam, Landonak pedig még ennyi tünete se volt, így elég jól érezte magát ahhoz, hogy reggeltől estig videójátékozzon. Vagyis déltől estig, mert kb. akkor kelt fel.

Én már pár órája felkeltem és olvastam a könyvet, amit Zoé ajánlott amikor Lando felkelt.
-Jó reggelt!- mosolygott rám ahogy kiszállt az ágyból és a kanapéhoz sétált és kezébe vette a kontrollert.
-Jó reggelt! Ma is egész napos játék lesz?- kérdeztem picit csalódottan.
-Ühüm- bólogatott- Mi mást tudnénk csinálni?
-Hát nem tudom, én is itt vagyok- mondtam, mert hiába vagyunk egy szobában ő csak játszik.
-Te is játszanál? Tudod milyen szar vagy ebben a játékban, a srácok csak kinevetnének... De ha szeretnél csatlakozz nyugodtan!
-Aarrgghh inkább hozok reggelit- mondtam picit ingerülten.
-Köszi, már ennék valamit!- szólt utánam Lando és kezdtem ideges lenni.
-Nem, Lando, hozz magadnak ha enni akarsz!
-Most miért te már úgyis oda mész, nem mindegy?- kérdezte. Jó ebben talán igaza volt, de nem érdekelt. Nem is válaszoltam, csak felkaptam a könyvem és becsaptam az ajtót.

Eleinte nem zavart, hogy a haverjaival játszik és nem velem foglalkozik, de azóta minden nap ez megy. Elindultam az emeleten lévő étkező felé, ami mindig tele van egy csomó fancy kajával. Nem akartam Lando miatt idegeskedni, úgyis csak egy kis veszekedés volt, inkább enni akartam valami finomat és olvasni anélkül, hogy megzavarnának.

-Helló, Liliána!- hallottam meg valakinek az idegesítő hangját- Hová mész?- folytatta Lance.
-Semmi közöd hozzá. Egyébként meg karanténben vagyunk, szóval nem sok helyre mehetek...
-Mindegy is! Te szoktál olvasni?- mutat a könyvre a kezemben. Felvont szemöldökkel néztem rá.
-Nem, csak azért hoztam magammal, hogy fejbe verjelek vele, ha látlak!
-Jaj de kis morcos valaki!- nevetett- Nem vagy éhes?- kérdezte.
-Nem, egyébként miért is érdekel bárki más magadon kívül?
-Jaj Liliána nem hiszem el! Én próbálok kedves lenni veled, annak ellenére, ami történt, de te továbbra is meg vagy sértődve! Én próbálok jópofizni veled, hogy ne perelj be, de te még csak egy mosollyal se értékeled a próbálkozásiam!- mondta dühösen majd sarkon fodult és bement a szobájába. Még egy ekkore beképzelt tuskót!

Végre mehettem reggelizni, és vár rám az egész napos olvasás! Azonban amint leültem egyedül, rájöttem, hogy nincs kedvem egyedül lenni. Gyorsan meg is csörgettem Zoét, de foglalt volt. Landoval most egy darabig nem akarok beszélni, így marad négy másik opció. A kajámmal és a könyvemmel együtt indultam el, és megálltam Carlos ajtaja előtt, mivel az volt a leközelebb, és kopogtam.
-Szia!- köszöntem ahogy kinyitotta az ajtót.
-Szia!- köszönt meglepetten telefonnal a kezében- Egy pillanat!- mondta a telefonba, majd hozzám fordult mosolyogva- Igen?
-Nem tudtam hogy telefonálsz, akkor vissza jövök később!- mondtam, majd elköszöntem.

Tovább mentem a szobák között és úgy döntöttem, legközelebb inkább hallgatózok, mielőtt bekopogok. Milyen jó ötlet is volt! Jimmy ajtaja következett, megálltam picit hallgatózni, és rögtön meg is hallottam Mr Stroll és Lance hangját is. Pont valamilyen tiktok videóról beszéltek, és úgy tűnt Jimmy végre képes kiállni magáért. Tovább is mentem mert semmi kedvem találkozni egyik Strollal se. Megálltam Seb ajtaja előtt, és azt hiszem valami régi zene bömbölhetett bent. Mint az elmúlt egy hétben, most is biztos drámaian szomorkodik, mert úgy gondolja így tuti nem lesz világbajnok. Be akartam menni, de eszembe jutott, hogy már elmondtam neki vagy ötvenszer hogy a következő futamra simán meggyógyul mindenki és simán nyerhet még és nincs kedvem elismételni. Gyorsan tovább is mentem, és hallgatózni kezdtem Mick ajtaja előtt. Mivel semmit nem hallottam, kopogtam.