Száguldó🏎Szerelem💟

17. fejezet

💜Liliána💜

Mindenki nagyon izgatott volt a vasárnapi futam miatt, nem csak a szokásos izgalmak miatt, hanem azért is mert ezzel együtt már csak 3 futam volt és még nem derült ki ki lesz világbajnok. Idén állítólag szokatlanul kiegyenlített verseny volt a pilóták és a csapatok között is, a rajongók szerint ez az egyik legjobb és legizgalmasabb szezon a Forma-1 történelmében. Sajnos még mindig nem lettem Forma-1 szakértő, így nem nagyon tudom elmagyarázni kinek mennyi esélye van nyerni meg ilyenek.

Mindenesetre csak remélem, hogy nem Charles fog győzni! Nem csak azért, mert utálom, hanem mert már Charlotte is kezd idegesíteni. Ha Charles nyer, Charlotte tuti elviselhetetlen lenne és engem piszkálna azzal, hogy miért nem tettem valamit ellene. Dehát mit tehetnék, kérjek meg valakit, hogy menjen neki minden futamon? Mert az elég szabálytalan lenne. Ráadásul még Charlotte se jött össze bosszúból egyik pilótával se, ahogy javasoltam neki.

Nagyon reméltem azt is, hogy Landonak szuper futama lesz, és annyira nem zavarja majd, hogy szakítok vele, ugyanis eldöntöttem, a mi kapcsolatunknak nincs jövője. Nincs meg közöttünk az a bizonyos szikra, ami a könyvszereplők között, és köztem és Lance között is megvan, így azt hiszem, jobb lenne ha megint csak barátok lennénk. Ráadásul akárhányszor meglátom Lancet nem tudok nem arra gondolni, hogy milyen jó kis enemies to lovers lennénk.

A futam előtt a McLaren garázsában ültünk Landoval és Daniellel. A két fiú nagyon jóba van, és nagyon sokat viccelődtek együtt, én pedig kezdtem úgy érezni, hogy nem illek közéjük. Ráadásul egyre inkább közeledett a futam és a csapat vezetője szeretett volna velük még egy gyors megbeszélést.
-Srácok kértek valamit a büféből?- kérdeztem és elindultam kifelé.
-Nem kell, mindjárt versenyzünk, tudod...- mondták.
-Ja persze tényleg...- léptem ki a garázsból.

Elindultam a büfé felé és gondolkozni kezdtem, hogy mit is szeretnék enni. Azonban eszembe jutott, hogy még nem írtam Micknek, hogy sok sikert kívánjak neki, ugyanis ez már szokássá vált, és nem tudtam, hogy ilyenkor még telózik-e. Gyorsan visszafordultam és a Haas garázsához kezdtem sietni. Ahogy odaértem gyorsan be akartam menni de hirtelen elém állt valaki.
-Á-á! Mindjárt futam, a rajongók ilyenkor már nem jönnek be csak úgy!- mondta az 57 év körüli férfi furcsa akcentussal.
-Gyors leszek!- mondtam és indultam is volna de még mindig az utamban állt- És nem rajongó vagyok, beszélni szeretnék valakivel akit ismerek...
-Hahaha!- nevetett és kezdett nem túl szimpatikus lenni- Mindenki ezt mondja!
-De én tényleg ismerem! És nagyon gyors leszek, nem zavarok!- mondtam de már kezdtem picit ideges lenni.

Hirtelen oda lépett egy 30 év körüli, szőke hajó szakállas férfi.
-Nyugodtan beengedheted Günther, tényleg ismerjük egymást a kisasszonnyal!- mosolygott rám, majd átkarolt és beljebb vezetett, mintha tényleg ismernénk egymást. Nem igazán értettem mi van, mert habár ismerős volt, biztos voltam benne, hogy korábban nem találkoztunk.
-Köszi, hogy segítettél, de szerintem összekevértél valakivel...- kezdtem el mondani, mire a férfi nevetni kezdett.
-Nem kevertelek össze senkivel, egyértelmű, hogy rajongó vagy!- mondta- Aláírást szeretnél? Közös képet? Vagy közös vacsorát?- kacsintott.
-Mi?- kezdtem most én is nevetni- Azt hiszem egyiket se...- mondtam, és hirtelen beugrott honnan volt ismerős- Várj te nem...- gondolkoztam, de nem jutott eszembe a neve- Kevin M...
-Kevin Magnussen- mutatkozott be.
-Bocsánat, próbáltam megjegyezni minden pilótát de még nem sikerült...
-Akkor minek akartál bejönni?- értetlenkedett.
-Tényleg beszélni akartam egy barátommal, nem tudod véletlenül hol...- kezdtem bele de Mick épp ekkor lépett be- Mick!- kiáltottam fel és oda szaladtam, hogy megöleljem.

-Liliána?- csodálkozott- Hát te?
-Csak sok sikert akartam kívánni!- néztem fel rá, mivel elég alacsony vagyok.
-Ti ismeritek egymást?- jött oda Kevin meglepett fejjel, mire mindketten bólogattunk- A barátnője vagy?- vonta fel a szemöldökét.
-Neeem, dehogyis!- kacagtam, habár én voltam az egyetlen, aki nevetett, ők ketten csak kínos csendben álltak- Csak barátok vagyunk, vagyis legjobb barátok...- mondtam, és a kijelentésemet még egy kis kínos csend követte.
-Akkor...- kezdett bele Kevin- Még mindig elhívhatlak vacsorázni!- mosolygott, amire már rávágtam volna, hogy kössz nem, de talán picit köcsög lett volna, ha már így behívott...
-Szerintem Liliána nem ér rá...- szólt helyettem Mick- És amúgy is, Landoval járnak...
-Jaja!- bólogattam- Elég sokat dolgozok szóval nincs időm ilyenekre, és ott van Lando... Fúú Landoval sokat kell foglalkoznom, ilyen ez... De amúgy ki nem hagynám, csak hát így nem lenne túl jó.- mondtam, és láttam, hogy picit csalódott lesz- És köszi, hogy segítettél bejutni, tényleg!- mosolyogtam.