Száguldó🏎Szerelem💟

13. fejezet

💜Liliána💜

Szombaton megint kimentem a pályára, és megint próbáltam nagyon csinosan öltözni. Egy farmer szoknyát, egy kötött pulcsit és magssarkút vettem fel. Lando korábban kiment, mivel csapatmegbeszélés van, és amúgy se vagyunk összenőve, akármilyen jó barátok lettünk. Így lazán volt időm elkészülni, majd indultam is.

A pályánál rögtön a büfé felé vettem az irányt, mivel még nem reggeliztem. Gyorsan vettem magamnak palacsintát és leültem egy asztalhoz. Legnagyobb meglepetésemre pont ekkor lépett be a helységbe Pierre, szóval gyorsan a másik irányba fordultam és a mellettem lévő asztalt kezdtem tanulmányozni. Szép, fényes, sötét barna fából készült asztal, látszott rajta, hogy milyen fancy helyen vagyok, mivel nagyon tisztának tűnt. Azt hiszem láttam egy hasonlót a neten pár napja, és nagyon tetszett az az asztal is, de nem voltam benne biztos, hogy az ilyen volt. Már kezdtem furának érezni, hogy mennyire nézegetem ezt az asztalt, és éreztem, hogy milyen hülyén nézhet ki a helyzet.
-Liliána?- szólított meg Pierre minden igyekezetem ellenére.
-Szia! Micsoda meglepetés!- köszöntem neki.
-Leülhetek?- kérdezte, bólogattam, de keresztbe tettem a karom, jelezvén, hogy nem nagyon akarok vele dumcsizni.
-Hallottam mi történt...- kezdett bele.
-Nyilván, Pierre, mindenki hallotta!- mondtam picit ingerülten- Erről akarsz beszélni?- kérdeztem, mire ő vállat vont.
-Nem tudom, erről is- mondta- Vagyis igazából nem tudom, csak megláttalak, gondoltam lenne pár dolog amit megbeszélhetnénk...
-A lényeget Pierre!- szóltam rá, mert kezdett fogyni a türelmem és még mindig nem tudtam hozzákezdeni a palacsintámhoz.
-Jó, ne idegeskedj!- mondta- Bocsánatot szeretnék kérni, amiért megcsaltalak...
-Már bocsánatot kértél- szóltam közbe.
-Tudom, de arra gondoltam, azután, ami történt, talán máshogy reagálsz...- mondta, és erre nem tudtam mit mondani. Továbbra is sajnáltam, hogy megcsaltam Estebant, pláne azután, hogy Pierre ugyanezt tette velem, Ádámról nem is beszélve. Ugyanolyan szörnyű voltam, mint ők.
-Sajnálod, hogy megcsaltál?- kérdeztem, Pierre bólogatott.
-Persze, nem ezt érdemelted! De gondolom te is sajnálod, hogy megcsaltad Estebant...- mondta.
-Nyilván sajnálom...- mondtam. Ezután egy kis ideig csendben ültünk.
-Elmondtad neki, hogy sajálnod?- kérdzet Pierre.
-Mondtam, de nyilván nem érdekli...
-Beszélhetek vele, ha szeretnéd...- mondta.
-Miért beszélnél vele?- csodálkoztam.
-Segíteni akarok- vonta meg a vállát- Ha már az előző kapcsolatod tönkretételében volt egy kis részem- mondta. Ezen mosolyogni kezdtem.
-Egy kis részed?- nevettem.
-Talán egy kicsivel több, mint kis rész!- nevetett Pierre is.
-Nem kell beszéled vele, szerintem már teljesen vége a kapcsolatunknak... Már a válási papírok is alá vannak írva, és kb. látni se akar szerintem...
-Attól még beszélhetek vele, ha szeretnéd...- mondta.
-Nem, nem kell- válaszoltam- De nagyon kedves tőled!- mosolyogtam. Úgy éreztem, nem egy olyan ember ül előttem, aki megcsalt, hanem inkább egy barát.
-Nem haragszom rád...- mondtam, mire ő elmosolyodott- Szerintem barátoknak jobbak lennénk, mint ahogy egy párként voltunk...- mondtam.
-Én is így gondolom- értett egyet Pierre.

Miután Pierre végre elment az asztaltól, elkezdhettem enni a palacsintámat. Jó volt beszélgetni vele, és nagyon öröltem, hogy kibékültünk, de annyira meg akartam enni végre a palacsintámat, és udvariatlannak gondoltam elkezdeni befalni amíg ő azt magyarázza, mennyire sajnálja, hogy megcsalt.

Ezután sétálgatni indultam, mivel nagyon szép a pálya. Rájöttem, hogy a lehető leghülyébb ötlet volt, ugyanis a 20 centis magassarkúmban nagyon kezdett fájni a lábam. Gondoltam, akkor gyorsan bemegyek a McLaren garázsba, és ott leülhetek végre, azonban tényleg elég kényelmetlen volt, szóval gondoltam, akkor leveszem és cipő nélkül sétálok oda.
Levettem a cipőim és a kezemben fogva őket indultam tovább, majd megpillantottam Carlost egy citromsárga overálban. Nagyon szokatlan volt, sajnos egyáltalán nem volt előnyös. Nem tudom, miért gondolták, hogy jó ötlet ez a szín, de én tuti nem adtam volna rájuk ezt, a piros sokkal jobban illett hozzájuk.
-Annyira azért nem rossz!- nevetett Carlos az arckifejezésem láttán.
-De, ez szó szerint nagyon rossz!- mondtam mosolyogva.
-Legalább kényelmes!- mutatott a kezemben lévő cipőkre nevetve- Gyere, szerintem van egy csomó sportcipő a szekrényben- hívott be a Ferrari helységébe, és mivel nagyon tetszett az ötlet, hogy nem kell elmennem a McLarenig bementem.