Száguldó🏎Szerelem💟

6. fejezet

💜Liliána💜

A Magyar Nagydíj után egy kicsi szünet következett. Forma 1-ben, és nekem nagyon tetszett, ahogyan versenyeztek, mégse bántam, mivel így legalább tudtam a saját karrieremmel foglalkozni. Több fotózásra mentem, és összeszedtem a bátorságom, hogy megmutassam a ruha terveim világhíres divattervezőknek! Egy hónapja, amikor még az egyetlen feladatom a káve hordása volt, nem gondoltam volna, hogy akár ezt is elérhetem. Ez van, ha egy helyes fiú felforgatja egy átlagos lány életét...

Azért is örültem a szünetnek, mivel reméltem, hogy így végse sokkal több időt tölthetünk majd együtt Pierre-el, esetleg közelebb is kerülhetünk egymáshoz...

Néhány nappal a futam előtt elhívott egy kis utazásra Monacóba, ahol még sosoem jártam, szóval nagyon izgatott lettem. Reméltem, hogy sok romantikus dolgot fogunk csinálni. Valahol mélyen azt is, hogy néhány fotós lekap minket együtt és Ádám rájön mit veszített velem... De nem akartam sokat azzal a köcsög volt barátommal foglalkozni. Szóval már kitaláltam, hogy mennyi mindent fogunk KETTEN együtt csinálni, medencézni, kocsikázni, táncolni stb. Amikor Pierre eljött elém, hogy induljunk, és kiszállt az autóból olyan dögös volt, hogy már számolni kezdtem a másodperceket addig, amíg végre kettesben maradhatunk. Megint nem gombolta be végig az ingjét, nagy örömömre... Azonban annak kevésbé örültem, amikor megpillantottam Yukit az autóban... Pierre elmondta, hogy ő is velünk jön, mivel nagyon jóba vannak. Egy picit ezen megsértődtem, de nem mutattam ki. Ki ne sértődött volna meg? Na mindegy, gondoltam attól még nem lesz ott az egész utazás alatt... Tévedtem. Mindehová hármasban mentünk, medencézni, kocsikázni, táncolni... A naplementét hármasban néztük, este hármasban társosoztunk, hármasban reggeliztünk, hármasban búvárkodtunk, hármasban vásároltunk... Alapból nehezítő tényező volt a sérült lábam, de valahogy a harmadik kerék jobban zavart... Ekkor már kezdtem remélni, hogy azért annyira nem rejtem el jól, hogy nem sértődtem meg és nem haragszom rá. Persze Pierre ebből semmit nem vett észre... Fiúk... Így alakult, hogy konkrétan csak annyi időre maradtunk kettesben, amíg Yuki mosdóba ment...

Az utazás után felhívott az egyik divattervező, akinek megmutattam a rajzaim, és elmondta, hogy úgy gondolja valami elképesztő nagy tehetség vagyok. Azt is mondta, hogy szeretné, ha terveznék egy egész kollekciót teljesen egyedül! El se hittem! Ezután sokkal jobb kedvem lett, de egy picit még haragudtam Pierre-re.

Az augusztus így elég gyorsan eltelt, él eljött a Belga Nagydíj ideje! Ezúttal nem csak a futamra, hanem az azt megelőző dolgokra is elkísértem Pierre-t. A futam előtti napokban megmutatta nekem a pálya környékét, a látványosságokat, ami kedves volt tőle,viszont Yuki itt is harmadik kereket játszott... Kezdett elegem lenni belőle, hogy sosem maradhatok kettesben az ÉN pasimmal...
-Drágám!- hívtam félre Pierre-t, amikor bementünk egy étterembe, ahová természetesen Yuki is velünk tartott- Nem akarsz velem kettesben lenni?- kérdeztem.
-Mi? Miből gondolod ezt?
-Nem is tudom... Yuki folyton velünk van...
-Mi a baj ezzel? Ő egy barát. Nem tilhatsz el a barátaimtól!- akadt ki rögtön.
-Nem is tiltalak el, de amikor veled vagyok, veled szeretnék lenni, és nem vele!- emeltem fel a hangom én is. Úgy éreztem, az étteremben mindenki minket hallgat.
-Sajnos nem te döntöd el! Vagy vele együtt kellek neked, vagy sehogy!- folytatta egyre dühösebben.
-Így gondolod? Rendben, akkor kezdjetek el TI járni, mert neked mostantól nincs barátnőd!- ordítottam.

Sietve elbicegtem Pierre mellett, ki az étteremből, amilyen messzire csak tudtam. A gyomrom görcsbe rándult, a könnyeim elkezdtem folyni, annyira, hogy alig láttam valamit. Nem teheti ezt velem! Azt hittem szeret... Talán minden pasi olyan mint Ádám, sosem kellett volna megbíznom Pierre-ben...

Rögton haza akartan repülni, de messze voltam a hoteltől, ahol a cuccaim voltak. Nem is tudtam merre kellene mennem, vagy, hogy egyáltalán mi a hotel neve... Nem is tudtam, hogy tudnék itt taxit hívni... Aztán eszembe jutott, hogy nem Pierre az egyetlen, akit ismerek itt, mivel már volt szerencsém más pilótákhoz is, biztos ők is itt vannak már. A szünet alatt bekövetett az a pár ember, akivel megismerkedtem, így most megnéztem, kit kellene ide hívnom, hogy vigyen el a hotelbe. Vagyis csak próbáltam, mivel full könnyes volt a szemem, így alig láttam valamit.