Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Hír (Part 4)

Nem emlékszem a születésemre. Nem emlékszem, honnan jöttem. A nővérem már létezett. Ez az egyetlen dolog, amiben biztos vagyok. Aztán megjött a húgunk is. Hárman léteztünk. Sokáig... nagyon, elképzelhetetlenül sokáig nem történt semmi más. Csak léteztünk.

Nem emlékszem, mi volt az első, ami kimozdított minket ebből az állapotból. Azt sem tudom, hogy egyszerre változtunk meg vagy egyenként. Talán Miri volt az első és ő vont magával minket.

Akkor még nem volt nevünk. Utána viszont annyi... Az emberek aggatták ránk. Elneveztek, hogy kevésbé legyünk érthetetlenek. Az emberek mindent meg akarnak érteni. Amit értenek, attól kevésbé félnek.

Nem sokkal később már útmutatásért jöttek. Aztán ki akarták irtani a leszármazottainkat. Utána istenítettek. Majd vérdíjat tűztek a fajtánkra. Pár évtized múlva elfelejtettek. És kezdődött az egész elölről. Mindig.

Hamar meguntuk... Sok száz év alatt. Kerestünk egy helyet, ahol nem zavarnak. Boldogok voltunk hárman. Magda a leginkább.

Még így is eljutott hozzánk a hír. A sárkánykövek híre. Emberek találtak rájuk egy kialudt vulkán belsejében. Nem ott születtek, de többet mi sem tudtunk róluk. Kíváncsiak lettünk. Egyikünk sem hitte, hogy létezhet még olyan, ami kíváncsivá tehet minket.

Ha ez nincs, talán sosem hagyjuk el azt a helyet.

- x - x - x -

Elég nagy lendületet kellett vennem, hogy ne tapossak agyon senkit, miközben kijutottam a farkasok gyűrűjéből. Nem mintha sokat ártana nekik a súlyom... Egyiken sem látszott, hogy magához szeretne térni.

Hozzáadhatunk még egy szert a rövid listához, amin olyan dolgok szerepelnek, amikkel meg lehet mérgezni egy vérfarkast. Már csak ki kell deríteni, mi az. Még mindig éreztem a szagát.

Szellőző... szellőző... Gépészeti helyiség? Kell lennie egynek, hisz ez egy jó nagy épület a semmi közepén. Na jó, nem semmi. A kilátás pazar.

A szellőzőrendszer csövei ezen a szinten sehol nem látszottak, de elvileg csak az alagsorba vezethetnek. Máshol nincs hely ilyesminek.

A meztelen talpam majd megfagyott a lenti kőpadlón, de még így is visszhangoztak a lépteim. Ki nem állhatom az idegen, üres, óriási épületeket. Az se jobb, ha egy csomó eszméletlen, kicsípett figura gazdagítja a társaságot.

Az öltözővel szemben találtam meg a szellőzőrendszer szívét. Csak az egyre erősödő zúgást kellett követnem. Kár, hogy nem értek hozzá. Nem is hasonlít az otthonira. Csak van itt valahol egy főkapcsoló vagy valami! Ráadásul minden csupa por. Kivéve egy... tartályt? Van benne valami folyadék. Víz, főleg. Páraszintszabályozáshoz? Van olyan egyáltalán? Mindenesetre ehhez nemrég hozzányúltak és az az enyhe, nem ideillő szag erősebb a közelében. Kell egy üres üveg.

Találtam egy kapcsolót! Majdnem biztos, hogy ezt hangosan is kimondtam. Ritkán zavar ennyire a csönd.

~

Miután áramtalanítottam a rendszert, kinyitottam minden nyitható ajtót és ablakot. Valójában a nem nyithatókat is. Aztán szereztem mintát a furaszagú folyadékból. Mire visszaértem a nagyterembe, a farkasok nagyjából maguknál voltak. Geri középen állt, a többiek körülötte a padlón támaszkodtak, ültek vagy még feküdtek.

– Mi történt? – kérdezte Geri az alfás hangján, de csak miután meggyőződött, hogy nincs semmi bajom.

– Nem egészen tudom... – a szemén láttam, hogy ennyi nem lesz elég. – Arra ébredtem, hogy mindenki más ki van ütve. Kivéve... talán Ben volt, aki riadót fújt. – Ránéztem, ő bólintott és megszólalt, de csak miután eleget várt, hogy biztos ne vágjon a szavamba.