Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Alku (Part 10)

Ez alkalommal nemcsak az ajtóig jutottam, egyenesen bevezettek abba az irodaszerűségbe, amit egyszer már láttunk. Az ikrek előretoltak, majd megálltak az ajtó két oldalán. A szobában ketten voltak. Velem szemben egy fiatalabb férfi, tündérszagú. Tőlem balra meg egy idősebb nő üldögélt, mintha nem is ide tartozna, csak leült volna valahova kötögetni. Szintén tündér, méghozzá erősebb, mint a másik.

– Üdvözlünk a mi kis birodalmunkban, Szófia – szólalt meg mézesmázosan a férfi. – Gondolom, kíváncsi vagy, miért hívtunk meg pont téged. – Meghívás? Milyen meghívás? A pasi várt egy kicsit, de nem reagáltam, hát folytatta. – Szeretnénk megkérni, hogy legyél az egyik rendezvényünk díszvendége...

– Főattrakciója, szerintem ez találóbb – vágott közbe a néni, de már késő volt.

– Vendégként jogom van visszautasítani az ajánlatot. – Valamit ki kell találnom, hogy megköszönjem Mac-nek az életmentő információkat.

A tündérek nem hazudnak, ezért meg sem szeghetik a szavukat, de profik a szavak kiforgatásában. Talán pont ezért van néhány szó, ami többletjelentéssel bír. Ilyen a vendég. Egy vendégnek jogai vannak, amiket, ha persze az illető tud róla és kéri, kötelesek teljesíteni. A legtöbben nem tudnak róla...

– Vendéglátóként joga van alkut ajánlani – Ez megint a néni volt. Ő a főnök, a pasi meg egy tökkelütött báb. Talán már megbánta, hogy őt választotta.

– Természetesen. – Az alku az, amit eredetileg is szerettem volna. A farkasokat senki nem nevezte vendégnek, márpedig őket nem hagyom itt.

– Nos... talán választhatna néhány segítőtársat – ajánlotta a néni a kissé zavart férfinak.

– Akkor legyen így. Velem harcol a három tündér, akiknek a börtöne eddig a mienkkel szemben volt, akik Illangónak, Villőnek és Délibábnak nevezték magukat; a féldémon, akit Hollónak hívnak és eddig velünk egy zárkában ült; és a két farkas, akik velem jöttek...

– De hisz a bajnokok közül is választhatnál – szólt közbe a férfi, a néni türelmetlenül leintette.

– Valóban, de mivel nem ezt tettem, ráadásként megnézhetünk bármilyen összecsapást, amit csak akarunk, és amiben nem szereplünk. Külön-külön nem harcolunk, csak mind egyszerre. Végül a csapat túlélői a viadal végeztével azonnal hazajutnak.

– Sok feltétel, de teljesíthető. Az Ikrek szerint megéri. Legyen. A kis csapatod nem vesz részt a selejtezőkben – döntött a néni és egy mozdulattal elbocsátott.

~

Másik úton mentünk máshova. Próbáltam kiismerni magam a járatok és barlangtermek szövevényében, de nem nagyon ment. Út közben egyszer kiakadtam. Haza akarok menni. Vagy Gerihez. Haza Gerihez? Csábító gondolat. Néha utálom, de nagyon úgy néz ki, hogy szeretem. Na jó, kit akarok becsapni. Lassan évek óta csorgatom utána a nyálam. Most lenne valami, erre egy fura időcsavart földalatti tündérlyukban ragadtam. Az egyetlen reményem az volt, hogy az Ikrek jóslata eléggé többértelmű.

Az Ikrekre visszatérve... Csak én látok valami furát rajtuk? Persze a kék csontkollekciók önmagukban is elég különösek, de a homályos háló kettejük feje között a néni mágiájától bűzlött. A finom szálak csak bizonyos fényben látszottak. Túl tökéletes talpnyalók voltak az önálló akarathoz...

A "csapatomat" átköltöztették egy kisebb barlangrendszerbe. Ez is zárva volt, de belül szabadon mozoghattunk. A világítást a kő felületét néhol megtörő erezetek biztosították, derengő, zöldes fényükkel.