Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Remény (Part 19)

Tegnap egy gőtével ijesztettél rám. Tudom, hogy az apád engedte meg, hogy behozzad, bár tagadta. Attól féltem, meg akarod tartani, de te csak odatartottad, hogy megnézzem. Közölted, hogy nem bánt, aztán megfordultál azzal, hogy hazaviszed és már totyogtál is ki a kertbe.

Nem is mondtam. Megálltunk.

Egy ideig maradunk, aztán elmegyünk. Később visszajövünk és talán egészen addig maradunk, míg oda nem adhatom neked ezt a könyvet.

- x - x - x -

– A várandós nők ijesztőek. – Nem tudom, mi alapján vonta le Holló ezt a következtetést, de a többiek csöndes egyetértéssel feleltek. Csak ezt az utolsó mondatot hallottam meg a konyhába menet.

– Azt hittem, már valahol London környékén keseríted az emberek életét. – Mindig élvezem, ha meglephetek pár „nem embert".

Tina, Mika, Ben és Holló egyszerre kapták fel a fejüket, ahogy beléptem az ajtón. A testbeszédükből azt olvastam ki, hogy féldémon fogadott testvérkém hirtelen megjelenését a farkasházaspár vette észre először és Ben épp próbálta meggyőzni őket, hogy Holló nem ellenség. Hogy innen hogyan jutottak el a fenti megállapításhoz, ötletem sincs.

Fekete fürtök takarásából narancssárgán csillogó szeme miatt Holló vigyora most is, mint mindig, meglehetősen őrültnek tűnt. Nem törődve az őt méregető farkasokkal három lépéssel átszelte a köztünk lévő távolságot és gyorsan, ügyetlenül átölelt.

– Hiányoztál. Meg aztán a bundás népség sehol sem olyan elragadó, mint nálatok. Mi a baj?

– Csak fáj a nyakam – mormogtam az említett testrészt dörzsölgetve. – A többit, gondolom, már tudod.

Holló elhúzta a száját.

– Ja. Ne aggódj, előkerül a farkasod – jelentette ki egyszerűen. Ez volt a varázsmondat. – Addig meg itt vagyok én! Senki nem akar ujjat húzni egy démonnal – tárta szét a karját, ami lehetőséget adott rá, hogy most én öleljem meg őt.

– Köszönöm – suttogtam a fülébe, majd csapot, papot, farkast, démont otthagyva rohantam vissza a szobánkba.

– Nem mondok le, de nem kockáztathatom a sárkányokat, és határozottan nem választok új párt – soroltam, mikor Kara fölvette. Eltartottam a mobilt, amíg a vonal túlvégéről visszhangzó nevetés alább nem hagyott.

– Sejtettem. – Honnan? Mégis miket mondott neki rólam Geri? – Ez esetben van még egy lehetőség.

~

– Ideiglenes immunitás. Sérthetetlenség Gerinek és nekem, amíg Kara vissza nem vonja.

– Mivel indokolta? – Hófehérke volt a kíváncsiskodó.

– A gyerekkel – simítottam végig a pocakomon.

– Aki megszegi?

– Karával és az övéivel kell szembenéznie. Nem párbaj. Kivégzés.

Hófehérke egy darabig emésztgette a hallottakat, végül rábólintott.

– Elég jó.

– A keresés hogy áll? – Az ügy reménytelensége ellenére Hófehérke megszervezte a környék, vagyis a teljes falkaterület és engedéllyel a szomszédos falkák területének átfésülését bármiféle nyom után.

– Lassan halad, de alaposak. Eddig semmi.

– Eredetileg miért is kerestél? – Alig egy fél órával ezelőtt kopogott be hozzám, de nem mondott semmit. Ezért meséltem el neki, mire jutottunk Karával.