Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)

Lehetőségek (Part 18)

Sok idő telt el, mióta utoljára írtam. Már nem maradt túl sok, amit mindenképpen meg szeretnék osztani veled. Még be kell fejeznünk a jegyzéket, amit a kötet hátuljában találsz majd. Olyan információk, amik jól jöhetnek a világunkban. Vigyázz rá és ne beszélj róla senkinek! Az ilyen tudás értékes és emiatt veszélyes is.

Nicsak, ki van itt!

Te vagy a legokosabb hároméves, akit valaha hátán hordott a Föld. Képzeld el, most, ahogy ezt írom, itt ülsz az ölemben. Csöndben vagy, csak a kezem mozgását figyeled.

- x - x - x -

Már csak akkor éreztem őket, ha nagyon összpontosítottam. Így észreveszem a belső riadót, de nem öntenek el az érzelmeik. Jó. Első pont pipa.

Második. Hófehérke úgy tűnik, nem szándékozik átvenni a vezetést. Sőt, folyamatosan figyel rá, hogy ennek még a látszatát is elkerülje. Amíg ő a közelemben marad, jó eséllyel más falkatag sem fog próbálkozni. Marad a kérdés: hívjam fel Karát, megkockáztatva, hogy kitudódik a sebezhetőségünk? Ezt eldöntöm, ha már láttam a helyszínt.

Harmadik pont. Hol van már Hófehérke meg a díszkíséretem? Ó, hogy én mennyire rühellek másokra várni!

~

- Hagyd aludni.

- Szerintem fel kellene kelteni.

- Szüksége van a pihenésre.

- Azt én is tudom, de hidd el, teljesen ki fog akadni, ha nem keltjük fel.

Résnyire nyitott ajtó mögött vitatkoztak sugdolózva. A kilincs fordulására ébredtem föl, de nem vették észre azonnal.

- Meg fogja érteni. Gondolnia kell a picire is. - Tina olyan hangsúllyal utalt a magzatra, mintha valami áhított égi tünemény alászállására várna. Biztosan próbálkoznak Mikával. Addig meg itt vagyok én. A gyerekünkből a falka közös kölyke lett. Pedig még nem is látszik változás a pocakomon. - Nem erőltetheti túl magát.

- Jó reggelt, Kisfőnök - emelte fel kicsit a hangját Ben.

- Várandós vagyok, nem süket. És nem hülye. Talán még képes vagyok eldönteni, mikor akarok aludni - morogtam, miközben föltápászkodtam az ágyról. Hogy lehettem képes csekély fél óra alatt elaludni a nyakam?

A folyósón Tinán és Benen kívül Hófehérke, Mika, Cintia, Nádja, Laci és Vlad zsúfolódott össze. Nyolc farkas? Nem lesz ez kicsit sok?

Felvont szemöldökkel néztem Hófehérkére.

Nem szólt semmit, de hajthatatlanul bámulta a padlót.

Vállat vontam. Nekem végül is mindegy. Azért az feltűnt, hogy csak olyanokat választott, akiket tényleg ismerek.

- Milyen volt a nászút? - érdeklődtem, ahogy átsiklottam közöttük. Igazán várhattak volna lent, amíg egyikük följön szólni, hogy mehetünk.

Odalent alig csökkent a létszám, bár nem nagyon forgattam a fejem, hogy nézelődjem. Először is, az nem nézett volna ki túl stílusosan most, hogy négy pár vérfarkas követ szép sorban. Másrészt inkább nem kockáztattam a nyakamba nyilalló fájdalmat.

Végül Mika felelt, miután kiértünk a házból.

- Nem volt túl érdekes. - Szerintem csak ki akart térni a válasz elől, de hallottam, hogy Tina nemtetszése jeléül belekönyököl a férje oldalába.

Feszült csöndben lépkedtünk az erdőben. A kíséretem szétszéledt, de nem távolodtak el túlságosan. Nem tudom, hogy ennyire a környezetünkre figyeltek, vagy csak féltek, hogy felidegesítenek azzal, amit mondanának. Hékás, nem vagyok hímestojás! Vagy most talán mégis.