A kisebbik tárgyalóban ültünk. Hosszú szoba, hosszú asztal. Az asztalfőn Kara. Még soha nem láttam emberi alakban, de egyértelműen ő volt az.
A balján kaptunk helyet Gerivel. Én is kaptam külön széket közvetlen az övé mellett, ami fura, mert az összes többi jó méteres távolságban volt egymástól, hogy megadják az alfáknak a biztonságosnak számító személyes teret. Ja, és azoknak az alfáknak, akiknek volt, a párja odakint várakozott. Geri mellett Jakab bá' somolygott a bajsza alatt. Mellette a Susogók falkavezére ült. Komor, de barátságos arcú férfi.
Kara jobbján a házigazda, majd egy újabb férfi, a Pusztástanya Őrzőinek alfája. Végül a nő, akit az előcsarnokban láttunk.
Minden falkavezér mögött, egészen a falnál – mint díszletként szolgáló lovagi páncélzatok – álltak a kiválasztott falkatagok. Többnyire a másodikok.
Mindenki a nőt figyelte. Szerencsém, hogy itt van, különben valószínűleg én lennék a főatrakció. Magabiztosan hátradőlt, szinte kinyújtózott a székén, és elégedetten mosolygott. Élvezi.
Valahol a kötelező körök során kiderült, hogy a női alfát Borbálának hívják, és a Hegyaljai Vadászok újdonsült vezére. Nagyon új. Nem volt példa nélküli, hogy egy nőstény farkas önállóan lett alfa, de ritkaság annyira, hogy mindenki rácsodálkozzon a tényre. Mögötte Réva állt.
– Mindenkit látok a falkahálóban Karához vagy egymáshoz kapcsolódni, kivéve kettőjüket – próbálkoztam Gerinél, hátha még mindig beszélőviszonyban vagyunk.
– Mert Kara még nem fogadta be. Lehet a falkája alfája, de amíg nem találja meg a helyét a falkavezérek közt, és Kara nem fogadja el, addig egyedül van, a Vadászok nem részei a szövetségnek.
A Falkák Szövetségét maga Kara alapította, akkor, amikor a farkasemberek még újdonságnak számítottak ezen a területen. Pestisként terjedt, az újonnan fertőzöttek száma azzal fenyegetett, hogy lelepleződnek. Néhány településen meg is történt. Kara felkereste az összes alakulóban lévő kárpát-medencei falkát, és rávette őket, hogy keressék meg és fogadják be, tanítsák az újakat. És legyen komoly büntetése annak, ha egy falkatag embert mar.
Ezek szerint nem automatikus a tagfelvétel.
– És akkor most mi lesz? Párbajoznia kell, vagy mi? – Azt tudtam, hogy be kell állnia a rangsorba, de hogy ebben a helyzetben hogyan, arról ötletem sincs.
– A legegyszerűbb, ha elfogadja, hogy ő a hetedik.
– Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de nem tűnik elfogadó természetnek.
Geri nem válaszolt.
Épp Borbálával szemezett. A nő nem hátrált meg, pedig Geri arcán a lassan megszokottá vált halálos jéghideg komolyság terült el. Ez egy kihívás.
De miért pont minket? Geri a negyedik helyen áll a jelenlévő farkasok közt, pont középen.
– Ha nem fogadja el, akkor párbajoznia kell alulról kezdve mindenkivel, amíg valaki le nem győzi.
Vagyis épp megszegi a hagyományt. Szóval ezért kezdtek többen is morogni.
Borbála hirtelen megszakította a szemkontaktust, hogy látványosan körbenézzen.
– Elnézést. Azt hittem, csak azért kaptak ott helyet, hogy a nemfarkas lányka biztonságban legyen.
– Ez azt jelenti, hogy téged hitt az utolsónak?
– Ez azt jelenti, hogy játszadozni próbál. – közölte Geri, de hangosan már Borbálához beszélt.
– Miért gondolod, hogy szükségünk lenne Kara védelmére?
YOU ARE READING
Méreg (Sophia Gift I-IV. és V. és VI. vázlat)
FantasySzofi szomszédja egy tündér, a legjobb barátnője vámpír, minden teliholdkor egy falkányi farkas árasztja el a hátsókertjét, ráadásul azon kevesek egyike, aki találkozott igazi, élő sárkánnyal és ezt túl is élte. Egyelőre. Élete legnagyobb problémája...