Igaz és őszinte

Büntetés

Félni az ismeretlentől, a mástól, attól, ami taszít minket természetes emberi ösztön. Hiszen ez tart minket életben. Félni valamitől nem gyávaság. A "félek a pókoktól" vagy az "utálom a pókokat" mondatokat már-már egymás szinonímájaként használjuk. Hiszen az "utálom" sokkal jobb és bátrabb, mint a "félek".

Az egészséges emberek ugyanígy vannak a beteg vagy sérült társaikkal. Taszítják őket. Hiszen ismeretlen a számukra és tehetetlenek, nem tudnak velük mit kezdeni. Félni kezdenek tőlük, ami gyűlöletet vált ki belőlük. Még ha el is ítélhető, akkor is egy természetes dolog.

Uchiha Sasuke mindennél jobban utálta a kórházakat. Büdösek és rossz érzést váltanak ki belőle. Világ életében makk egészséges volt, a szükségesnél többször nem találkozott az orvosával. Na jó, egyszer gyerekként eltörte a csuklóját, de ennyi.

Sasuke igazából sosem gondolt azokra, akik a kórházakban kénytelenek tölteni idejük egy részét. Mégis, szánalmasnak gondolta őket. Gyengének, olyanoknak, akik a saját önsajnálatukban fetrengenek és beletörődnek a sorsukba. Valahol mélyen tudta ő, hogy nem ők választották ezt a helyzetet és sokuknak nincs is más lehetősége, mint elfogadni azt. De akkor is szánalmasnak érezte.

És most mindennél jobban gyűlölte a gondolatot is, hogy neki önként és dalolva kell belépnie egy kórház ajtaján, amikor őneki az égvilágon semmi baja nincs.

Legalábbis nem olyan, amit itt gyógyítani lehetne. Hiszen az ő "baja" nem más, mint az osztályfőnöke, Hatake Kakashi és a legújabb hülyesége. Inkább annak az idiótának kéne itt lennie, egy ágyhoz lekötözve a zárt osztályon. Mégis ki az a nem normális, aki pusztán azért, mert nem tetszik neki a viselkedése, arra kötelezi, hogy a kórházban töltse a szabadidejét? 18 éves, lenne jobb dolga. Még Sasukének sem jut eszébe semmi, de ennél minden jobb lenne. Még a felhők bámulása is.

És hogy mit csinált, amiért ezt érdemelte? Hozta a szokásos formáját. Még ő is tudja magáról, hogy olykor tényleg egy arrogáns pöcs, de mit csináljon, ha azok, akikkel kénytelen egy osztályba járni, nem érnek fel hozzá? Mind idióta és idegesítő. A sok fangirlről pedig ne is beszéljünk. Ch, szánalmasak. Csoda, hogy majd mindennap verekedésbe keveredik? Tehet ő róla, hogy az a sok szánalmas idióta nem tudja elfogadni az ő felsőbbrendűségét? Itt ő az áldozat, hát nem egyértelmű?! És mégis, ő az, akit a Sensei büntet és erre a szarságra kötelez. Nem szenved ő eleget az iskola falai között?

Normál esetben valószínűleg nem is foglalkozna vele, de Kakashi megfenyegette, hogy megbuktatja évvégén, és akkor búcsút inthet az érettségi vizsgáknak és az egyetemnek, ami egyetlen reménye arra, hogy kiszabaduljon erről a helyről. Szín ötös mindenből, tudja, hogy elvileg nem buktathatják meg, de azért nem szívesen kockáztat. Meg hát Kakashi előbb szövetkezett a szüleivel, minthogy vele közölte volna a tényeket. Szülei pedig együtt azzal a féreggel egyöntetűen úgy gondolták, a fiúnak jót fog tenni, ha más sorsokat is lát. Nem volt más választása, mint elfogadni. Még hogy szemléletváltás, meg a jó büdös... azt!

Így hát nagy levegőt véve belép a fotocellás ajtón és a rehabilitációs osztály recepciójához megy.

- Uchiha Sasuke, önkéntes - veti oda gúnyosan. Méghogy önkéntes, jó vicc. De mégis mit mondott volna, rabszolga? Mondjuk közelebb áll az igazsághoz.

- Áh, Sasuke-kun, már nagyon vártunk! - mosolyog rá szemüvege mögül a nő. - Shizune-san mindjárt jön és mindent elmond. Ülj le addig oda, kérlek - mutat tollával egy üres székre. Sasuke szó nélkül engedelmeskedik. Csak reménykedni tud, hogy nem wc-t takarítania kell vagy pelenkázni, esetlen ágytálakat cserélni. Brr, még a gondolattól is felfordul a gyomra. Miért pont a fogyatékosok közé kellett őt száműzni? Miért?! Egy percet sem fog kibírni velük, nem hogy heti 7 nap, napi 2 órát, fél éven keresztül! Egy kutyamenhelyen is megtanulta volna a leckét. De tényleg! És még szívesebben is lenne ott, mint itt.