Famous, Reckless Life (•Joseph Quinn•)

14.rèsz

Joseph szemszöge

Josie munkát kapott, aminek nagyon örültem.
Dacre-rel dolgozik ès mèg nèhány ismertebb szinèsszel.
Josie-val minden nap beszèltünk. Volt olyan is amikor èpp sminkelte Dacre-t. Ès mit ne mondjak fèltèkeny lettem, ami nem jellemző rám.
Furának találtam,hogy Dacre akkor is flörtölt vagy èrintgette mikor Josie-val face chateltünk. Ő pedig nem jött zavarba, nevetett rajta ès egyártalán nem jött zavarba semmilyen èrintèsből, emiatt egèsz hèten kètelkedtem ès abba akartam hagyni a randizgatást, hisz ha kapcsolata van Dacre-rel akkor nem akarok belekontárkodni. Mèg akkor is, ha mindenkèppen Josephine az igazi.

Azt hiszi,hogy este jövök haza, de már egy ideje hazaèrtem. Hajnali egykor indúlt repülő már kilencre itthon is voltam. Szombat van, nem dolgozik most Josie, ezèrt èn ès Jamie elugrottunk hozzá.

-Úgy látom valaki van itt.-Mondta Jamie miközben be mentünk a kapun

-Mièrt?-Nèztem rá

-Rajtunk kívűl egy autó parkol mèg itt, nèzd csak!-Húzta el a száját

-Basszus... Remèlem nincs itt senki...-Suttogtam ès egyből arra gondoltam,hogy itt találom Dacre-t fèlmesztelenűl ajtót nyitni.

-Nyugi tesó, Layla nem olyan... Csak nem...-Nyomta meg a csengőt-Lehet vendègei vannak...

Bentről kellemes zene hallatszott. Nem siettem fel...
A torkomba görcs kerűlt mikor Josie bátyja nyitott ajtót. Remèlem nincs baj.

-Matt! Nem zavarunk?-Fogott kezet Jamie

-Nem! Gyertek be!-Mosolygott

Bent Josie táncolt Dacre társaságában.
A görcs mèg nagyobb lett.
Dacre a derekát fogta, Josie keze pedig a nyakában pihent. Furán táncoltak...vagy nem is tudom.
Látszólag nagyon èlveztèk,hisz nagyon kacagtak közben.

-Nekem ez nem megy!-Nevetett-Engem nem erre találtak ki!

-Csak mozogj velem, nem muszáj megtanulni! Ha velem mozogsz már is tudod!

-Honnan tudjam merre rázod a segged!

-Layla! Vendègeid vannak!-Szolt Matt

-Tènyleg?-Kèrdezte ès vègre felènk nèzett.-Joseph! Jamie!-Kiáltott

Elösszőr Jamiet ölelte meg, aztán engem.

-Nem úgy volt,hogy este èrtek haza?-Kèrdezte kibontakozva az ölelèsemből

-Csak megleptünk...-Mosolyogtam rá megsimitva az arcát.

-Sikerűlt.-Mondta halkan ès a számra nèzett

Akaratomon kívűl is kaján mosoly ült az arcomra.

-Nos...-köhintett-Mit szólsz? Elkezdtem a szinèszi karrierem... Vagyis folytatom kèt èv kihagyás után...

-Büszke vagyok rád èdesem...-Sóhajtottam ès Dacre-re nèztem-Mit csináltok?

-Gyakorlunk... Valami tánc lesz, èn nekem meg nehezen megy.-Rántott vállat

-Jolvan Hercegnőm. Èn megyek!-Szólalt fel Dacre-Alig várom jövőhèten a közös munkát!

-Következőnek?

-Holnap dèlután nálam, el jövök èrted, rendben? Nálam...nem tud senki sem...zavarni.-Mosolygott ès szoros ölelèsbe vonta Josiet.

Ahogy Dacre elment a testvèrek is elbúcsúztak tőle ès elmentek.