Famous, Reckless Life (•Joseph Quinn•)

4.rèsz

Jos lèlegzete elált, viszont èreztem,hogy közel van ès néz. Már azt vártam mikor történik valami. Joe lassan vett egy levegőt.

-Meeeoow!

-Biztos èhes vagy!-Motyogta Jos-Mingyárt feltalálom magam.

Lerakott az ágyba,majd ott hagyott. Lassan kinyitottam a szemem és felültem. A hányinger elkapott. Feláltam ès rohantam a mosdóba.
Kihánytam még a lelkemet is.

-Layla! Layla merre vagy?

-Mosdó...-Nyögtem-Nehogy be gyere!

-Már mindegy, jól vagy?-Kèrdezte

-Aha...-Mondtam ès húztam le a vécét-Fáj a fejem.

-Hozok egy pohár vizet...

-A konyha...

-Igen tudom, már tudom mi merre van.-Mondta majd mosolyogva el ment, èn pedig vissza ültem az ágy szélére.-Itt is van, igyál egy kicsit, biztos jobb lesz!

-Köszönöm...-Kortyoltam bele

Ahogy végig néztem a szobában, tudatosult bennem,hogy semmi nem lett csinálva, úgy lett hagyva ahogy reggel volt. A pizsama pólóm lent a földön, Joe-èvel eggyütt, Joe gatyája ès az èn bugyim is a földön hevert.

-Oh basszus...ne haragudj a kupièrt!-Takartam el az arcom -nem volt időm kitakarítani...vagyis...volt,csak...

-Nem baj.-Vágott félbe

-Akkor jó.

Lassan feláltam ès egy kupacba szettem a ruhákat, ledobtam a sarokba ès vissza ültem az ágyra Jos mellé.

-Törtènt valami?

-Tessèk?-Kèrdezte

-Mármint èrted, csináltam valami olyat amit nem kellet volna?-Mosolyogtam kínomban

-Ja... Nem,csak...izè, igazából csináltál egy előadást... Tudod, csak rá másztál Jamie-re Dacre-re ès... De nem történt semmi komoly testközeli dolog...vagyis èrted...

-Aha... Fene egye meg... Mindig ez van, Sadie, Maya ès Millie mindig ezt csinálj,lerèszegedek aztán vagy rúdtáncolok vagy rámaszok valakire.

-Ühüm...

-Valami más?

-Öm... Tudod... Rám is... Tudod.

-Ne haragudj!-Nevettem- Nem akartam rád is mászni... Vagy, èrted...

-Megcsókóltál.

-Valóban?- próbaltan nem pirúlni ès úgy tenni mint aki nem èrzi magát kènyelmetlenűl.

Bólintott.

-Izè, bocsánat.

-Nem kell bocsánatot kérned.

-Mi, ezt,hogy èrted?-Kaptam fel a fejem

-Csak... Részeg voltál.

-Nem voltam akkor már annyira rèszeg-Szègyeltem el magam- Talán valamicske rémlik...

Hosszú csend következett. A telefonom felcsippent, megnyitottam az üzenetet.

Joe;
Beszélnünk kell

Sóhajtva le tettem a telefont ès Josra néztem.

-Köszönöm, gondolom dolgod van...

-Szivesen, ès éppenséggel semmi dolgom.-Rántotta meg a vállát.

-Nem akarsz vissza menni?

-Nem, itt jobban èrzem magam.-Mosolygott

Megint csippent a telefonom.