Pioneer |Ushiwaka × Reader - Befejezett|

one

Mikor beértünk az előtérbe, várnunk kellett kicsit, ugyanis éppen a Karasunos srácok álltak a recepciónál és valószínűleg egyeztettek, hogy melyik szinten is legyenek. Általános iskolában Sugawara az osztálytáram volt, így amikor az én irányomba fordult, integettem egyet neki. Tudtam jól, hogy nem igen szívlelik egymást az én csapatom és az övé, viszont ennek ellenére szerettem volna neki köszönni. Ő meglepetten nézte, hogy ki is integet neki, de amint realizált engem, kedvesen elmosolyodott és visszaintett. A mellette álló kis liberó azonnal arra az irányba nézett, amerre a szürke hajú integetett. Ahogy észrevett, felcsillant a szeme és nagy mosolygásba kezdett, miközben elkezdett hadonászni a kezével. Zavartan elmosolyodtam és integettem neki is. Sugawaratól tudtam, hogy pár srác a csapatában nagyon is el volt ájulva a lányoktól, így emiatt viselkedtek így párszor.

  – Hányas szint legyen akkor? – állt elénk Saito–san, miközben a recepció felé biccentett.

  – Négyes vagy ötös. Ha foglaltak, válasszon egyet – sóhajtotta Semi.

  – Rendben – bólintott a fiatalabbik edzőnk.

Míg ő ezt intézte, addig én helyet foglaltam az egyik szabad fotelban és a mászkáló fiatalokat néztem. A dugó miatt sokan egyszerre érkeztek meg és ha nem lenne elég, hogy amúgy is sokan vagyunk, most szinte egy helyen tömörültünk mindannyian. Miközben nézelődtem, észrevettem a szemem sarkából, hogy valaki leül a fotel karfájára. Felé vezettem a tekintetem és amint realizáltam, hogy ki is azaz illető, nekidöntöttem a törzsének a fejemet.

  – Anya készített neked sütit – szólalt meg.

  – Tényleg? – lepődtem meg ezen teljesen – Milyen aranyos anyukád. Milyen fajtát?

  – Diósat – mondta el röviden.

  – Annyira köszönöm – hunytam le a szememet, miközben egy hálás mosoly futott végig az arcomon – Végig nézted azt a sorozatot, amit említettem? – kérdeztem rá Wakatoshinál, mire egyből lenézett rám.

  – Az első részét néztem meg. Nem volt rá nagyon időm – vallotta be azt, amiről tudtam, hogy egyértelmű, hiszen még magára se volt ideje mostanában.

  – Van kedved szünetekben nézni belőle jelenetet? – érdeklődtem meg.

Igen, szakítottunk. Viszont már azelőtt barátok voltunk, hogy összejöttünk volna és miközben együtt voltunk, kialakult bennünk egy legjobb barátság is a másik iránt. Én mindig is örültem annak, hogy ő nem csak a párom, de egyben a barátom is. Éppen emiatt történt az, hogy szakítás után még beszélőviszonyban voltunk és mindemellett nagyon jó barátok maradtunk. Ha már nem vagyunk egy pár, nem viselkedünk úgy, a barátságunk megmaradt és baráti dolgokat csinálhatunk a másikkal. A sorozatnézés is egy ilyen dolog.

  – Nézhetjük – vonta meg a vállát – Az első részben kicsit furcsa volt a főszereplő. Nem így képzeltem el az élőszereplősben.

Wakatoshi nem látta még az Alice in Borderlandet és a mangajat se olvasta, így rávettem, hogy kezdje el nézni. A manga zseniális és nekem az élőszereplős is tetszett, annak ellenére, hogy jó pár helyen eltér az eredeti adoptációtól.

  – Az animéje inkább hasonlít a mangara, mint az élőszereplős – gondolkodtam el – De hidd el, biztosan tetszeni fog! Szerintem az első rész is izgalmas már. Én nagyon sokat izgu...

  – Tudom – szakított félbe – Nekem beszéltél róla folyamatosan, szóval tudom – pislogott egyet.

  – Oh, igaz – vettem vissza a lelkesedésből – De mindig spoilermentesen!