Pioneer |Ushiwaka × Reader - Befejezett|

eight

Szerda reggel Wakatoshi volt az, aki korábban felkelt. Este egészen időben mentünk el aludni, miután megnéztünk egy részt az Alice in Borderlandből. Egyre jobban láttam Wakatoshin, hogy élvezi a sorozatot. Kérte, hogy nézzük együtt a harmadik részt is, viszont mivel az elég szomorú rész, ezért mondtam neki, hogy inkább majd egyedül nézze. Nem vitatkozott emiatt velem, hanem megértette. Mielőtt elmentünk volna aludni, megkérdezte tőlem, hogy minden rendben van–e, mert délután (amikor ő elment, én pedig Risaval beszéltem) úgy látta rajtam, hogy sírtam és közölte velem, hogy a történtek ellenére barátok vagyunk még mindig és számíthatok rá. Jól esett, hogy aggódott, viszont mondtam neki, hogy jobban leszek, csupán picit ki kellett adnom magamból az érzéseimet. Ezzel csak jobban elértem, hogy aggódva nézzen rám, de végül kaptam egy "jó éjt" ölelést, majd elmentünk aludni.
  Kicsit később keltem fel reggel, mint a fiú, viszont teljesen kipihentnek éreztem magamat, ami nem nagyon volt megszokott az utóbbi időben. Míg ő a fürdőben volt, addig én telefonoztam. Mikor kijött, cseréltünk és én mentem be. Ma nagyon meleget mondtak, így póló helyet spagettipántos felsőt vettem fel, ugyanúgy a sportrövidnadrágommal.

  – Te is érzed ezt a nagy meleget, már most? – kérdeztem egy hatalmas sóhajtás mellett, ahogy kijöttem a fürdőből. Ő ott ült a bárszéken a konyhai résznél és valami papírt nézett – Mit nézel? – kérdeztem rá, miközben felé sétáltam.

  – Amiket összeírtál tegnap – válaszolt, de közben nem nézett felém, csak az írásomat leste – Goshiki sokat fejlődött az év kezdete óta.

  – Ez mindenkire igaz – ültem fel mellé a bárszékre – A sajátod is megnézted?

  – Persze – lapozott egyet, majd azt az oldalt kezdte el nézni, ahol ő is fel volt írva – Egy dolgot nem írtál fel.

  – Micsodát? – néztem az arcára.

  – Habár ezt csak én vettem észre, de rossz szokásom, hogy néha túl közel vagyok a hálóhoz.

  – Távolról ez nem észrevehető. Bár mivel neked ott van szemben, ezért jobban észreveszed. Gondolkodtál már azon, miképp tudnál változtatni ezen?

  – Nem kellett akkora lendület – magyarázta meg röviden, majd összecsukta a füzetet és lenézett az arcomra – Én is érzem egyébként a nagy meleget.

  – Ma ne mozduljunk ki innen – támaszkodtam meg a pulton.

  – Nincs meleged? – célzott a hajamra.

  – Megsülök – sóhajtottam, ugyanis elfelejtettem felkötni.

Wakatoshi ekkor a csuklómhoz nyúlt, lehúzta róla a hajgumimat, majd leszállt a bárszékről és mögém sétált. Ujjait a hajamba vezette, kicsit kifésülte a hajszálaimat az ujjai segítségével, majd elkezdte megigazítani, és lófarokba fogta, Mikor úgy gondolta, hogy így jó lesz, elkezdte felkötni. Mikor végzet, megszorította és ellépett mögülem.

  – Köszönöm! – mosolyodtam el, ahogy hátrapillantottam rá.

  – Megyünk reggelizni? – kérdezte meg cipőfelhúzás közben.

  – Persze! – ugrottam le a bárszékről, majd jómagam is cipőt húztam.

Wakatoshival összetalálkoztunk útközben Ohiraval és Shirabuval, így velük mentünk közösen enni. A reggelizésünk nyugodtan és csendben telt. Wakatoshi előbb végzett, mint mi, így ő addig játszott a telefonomon a kis farmjával. Valamiért kicsi mosoly szaladt végig a számon, ahogy szorgosan gondozta a farmját és nem akarta, hogy lemaradása legyen benne. Húsz percig játszott körülbelül és miközben mentünk el az étkezdéből, aközben is játszott vele. Az előtérben ment a légkondi, így Wakatoshival maradtunk ott és leültünk a kanapéknál. Shirabu is szintén maradt, egyedül Ohira ment vissza a szobába. Shirabu is telefonozni kezdett és egy játékkal játszani. Én addig az automatához álltam, hogy vásárolni tudjak magamnak.