Pioneer |Ushiwaka × Reader - Befejezett|

seventeen

Este Wakatoshival kicsit sokáig maradtunk kint, de még így is korán mentünk aludni, másokhoz képest. Este minden rendben volt, még tévéztünk is egyet közösen, majd elmentünk aludni zuhanyzás után. Habár jómagam nem tudtam egyből elaludni és játszottam Wakatoshi farmján, reggel mégis kipihentem keltem fel. Ebben a pár napban, míg itt voltunk, folyamatosan változott, azaz állapot, amiben Wakatoshival voltunk. Most, hogy szombat reggel lett és az utolsó előtti napunkat tudhatjuk itt, nem tudom, hogy mit gondoljak. Holnapután már nem leszünk itt és akkor talán végre beszélhetünk kettőnkről. Ennek ellenére félek, hogy amikor hazamegyünk, akkor már máshogyan fogunk mind a ketten hozzáállni ehhez a beszélgetéshez. Vitáztunk párszor, valószínűleg meg is bántottuk a másikat, így félelemmel tölti el a szívemet, az a gondolat, hogy beszélnünk kell kettőnkről.
  Reggel Wakatoshi előbb felkelt és el is foglalta a fürdőt. Én addig józanodtam és nyújtóztam is egyet, amíg ő a fürdőben volt. Mikor már úgy éreztem, hogy ki tudok kelni, felkeltem az ágyamból és kinyitottam az ablakot, hogy szellőzőn a szoba. Ittam egy kis vizet is, Wakatoshi pedig kijött addigra. Cseréltünk és most én mentem be a fürdőbe. Nem voltam olyan sokat bent, mint ő és amint kijöttem, el is indultunk reggelizni. Útközben összeszedtük Semit és Tendout is. Négyesben mentünk le enni, viszont legnagyobb meglepetésünkre elég sokan voltak most reggel. Helyet nem is találtunk, ahova le tudtunk volna ülni csak négyesben, így az egyik hosszabb asztalt foglaltuk el.

  – Ushijima – állt meg az asztalunk mellett Saito–san – Ha megreggeliztél, akkor tudnánk beszélni?

  – Persze – bólintott rá a zöld hajú. Nem hozott magával sok kaját, így valószínűleg hamar végezni fog.

  – Olyan jó most a reggeli! – mosolyodtam el, ahogy a megpakolt tálcámat néztem.

  – Azért el ne rontsd a hasad – aggodalmaskodott Semi.

  – Nem fogom – nyugtattam meg, egy mosoly keretein belül.

Mind elkezdtünk enni és Wakatoshi elég hamar be is fejezte. Tendou is akörül fejezte be, mint a legjobb barátja, így közösen távoztak. Mi Semivel elég sok kaját hoztunk és éhesek is voltunk, így maradtunk még. Miközben reggeliztünk, beszélgettünk is. Korán voltunk, nem siettünk sehova, így ráértünk.

  – Olyan finom volt! – nyújtóztam nagyot, amint befejeztem – megvárlak, szóval egyél csak nyugodtan – mosolyodtam el, miközben Semi szemébe néztem.

  – Nem bírok leállni ezzel a pudingos péksütivel. Annyira finom! – nyalta meg az ajkát, miután beleharapott a finomságba.

Semi evett, én pedig elővettem a telefonomat és elkezdtem játszani a farmos játékkal.

  – Még mindig játszol vele? – kérdezett rá a szürke hajú.

  – Persze – válaszoltam, de közben nem rá néztem, hanem a farmra – Szoktam játszani Wakatoshinak.

  – Elég sokat volt nála a telefonod a tábor alatt.

  – Mindig elkérte, hogy játsszon – legyintettem egyet csak.

  – [Név]... – szólított meg és letette a péksütit a kezéből, majd ivott egyet a narancslevéből.

  – Igen?

  – Valamiért beszélhetnék veled? – szólt furcsa hangon.

  – Persze, miről lenne szó? – pillantottam fel a szemeibe kíváncsian.

  – A...telefonodról.

  – A telefonomról? – egyenesedtem ki a széken – Mi a baj vele?

  – Meg fog ölni emiatt... – túrt a szürke hajú a hajába és kicsit az ajkába is harapott.