Pioneer |Ushiwaka × Reader - Befejezett|

thirteen

Sziasztok!💗

Egy ideje gondolkodtam ezen (ma főleg), hogy esetleg ha csinálnék egy Discord szervert a kis fiókomhoz, akkor csatlakoznátok-e? Igazából azért csak, hogy egymással beszélgessünk különféle témákban, vagy akik szeretnének barátkozni, közösen játszani, azok találhatnak maguknak hozzá emberkét. Jómagam nem igen lennék aktív a voice channelen, de írásban a chatszobákban igen. Nagyon kezdőnek számítok még a Discordon, mert habár sokat használom, nem vagyok benne profi, de igyekeznék, ha lenne rá igény.^^

Benne vagytok, lenne rá esetleg igény, hogy legyen egy kis szerver? Szeretnék ott is egy ilyesfajta kis környezetet teremteni, ahol bármikor biztonságban, jól és otthon érezhetitek magatokat.🥰

🌚🌝🌚

Amennyire pörgős volt a délelőttünk, annyira lecsillapodtak a kedélyek a nap hátralévő részében. Szó esett arról, amit Wakatoshival beszéltünk. Egyszerűen elröpült a fejünk felett és inkább a tábor dolgaival foglalkoztunk. A délutáni edzés nagyon megizzasztotta a srácokat, ugyanis olyan fajta játékmódot kellett nekik csinálni, amiket ők nem nagyon játszottak még. Mindenesetre megpróbálták megállni a helyüket, ami nagyjából sikerült is, azonban eléggé kimelegedtek és ki is fulladtak. Folyamatosan újratöltöttem nekik a vizüket, ugyanis szinte az összeset elfogyasztották, amit a mi csapatunk kapott. Viszont nem ők voltak az egyetlenek, akik fogyasztottak belőle. Jómagam vagy kettő kis üveggel megittam, hiszen rettentően meleg volt. Hiába volt nyitva a tornaterem ajtaja, bent irtózatosan meleg volt és felgyülemlett a hő. Mindenhol izzadtam, és az sem segített, hogy legyeztem, vagy hűtöttem magamat. Nem gondoltam volna, hogy ma ennyire meleg lesz, hiába mondták, hogy közel 39 fok is lehet. Ez természetesen a kinti hőmérséklet, ami a tornateremben sokkalta több volt. Sokan is voltunk bent, így jobban felgyülemlett a meleg. nem egyszer éreztem azt, hogy szédülök, azonban próbáltam minél több folyadékot a szervezetembe juttatni. Wakatoshi egészen jól bírta ezt a csütörtöki meleget, amit nem is értettem. Ő kevesebb vizet is ivott, mint a többiek, és emiatt rá is szóltam párszor. Lehet, hogy jól bírja, azonban szüksége van a megfelelő mennyiségű vízre.
  A délutáni edzést követően jó érzés volt a hűvös szálláson és étkezdében lenni. Aki szeretett volna, az kapott limonádét is a vacsora mellé. Közeledett az este, azonban még mindig nagyon sütött a nap és tikkasztó meleg volt. Szinte égette a bőrömet, akárhányszor hozzáért. Egy kicsit voltunk az udvaron is, így be kellett magamat kennem, nehogy leégjek. Azonban a fene se gondolta volna, hogy még így is megsüt kicsit a nap. Kétszer zuhanyoztam le a nap során, annyira le voltam izzadva és muszáj volt felfrissülnöm.
Mivel nem igen tudtuk, hogy mit csinálhatnánk a melegben, leginkább bent voltunk a szálláson. Toorut összekaparta Iwaizumi és utána már sokkalta jobban érezte magát. Én Wakatoshival sokat voltam, de egyikőnk se beszélt a történtekről. Őszintén? Kicsit jobbnak is láttam, hogy nem esik most szó róla. Elvoltunk a másik társaságában és ez volt a fontos. Emellett megbeszéltük, hogy csinálunk majd valami kinti programot, ha elmegy ez a nagy meleg. Nagy gondolkodások közepette eszembe jutott, hogy elmehetnénk majd trambulinozni. Ezt meg is említettem Wakatoshinak, azonban ő nem volt elájulva az ötlettől. Tendouék jöttek volna, azonban az edző kijelentette, hogy nem engedi nekik, mert ismeri őket és a végén még kimegy a bokájuk. Mikor megkérdeztem, hogy én mehetek–e vagy Wakatoshi, akkor semmit se mondott. Lerendezte annyival, hogy nekünk biztosan nem lenne bajunk, ugyanis tudunk magunkra vigyázni. Akartam mondani, hogy alapjáraton Tendouék is tudnak és nem fognak semmi olyan veszélyeset csinálni, amitől bajuk lehetne, de inkább elhallgattam. Az edzőnkkel nem volt jó ellenkezni és nem is szerette, amiket ezt tettük. Így történt, hogy megbeszéltem Wakatoshival, hogy jöjjön le velem trambulinozni. Még ha ő nem is akar bejönni, én szeretnék kicsit ugrálni.
  Mivel tényleg meleg volt, ezért úgy döntöttünk, hogy majd esti edzés után lemegyünk. Az nem is szokott annyira kemény lenni és amúgy sem szeretnék órákat ott lenni, csak kicsit ki akarok kapcsolódni és Wakatoshival lenni a szabadban.
Esti edzést követően visszamentünk a szobába és szusszantunk egyet. Felfrissítettük magunkat, ettünk némi harapnivalót és miután a zöld hajú nagy nehezen feltápászkodott az ágyról, végre leindultunk a trambulinhoz. Útközben köszöntünk pár Fukurodanis srácnak és a lenti automatánál vettünk magunknak innivalót is. Jópáran kint voltak az udvaron, ugyanis mindenki azt várta szinte, hogy elmenjen ez a nagy meleg és a kinti levegőn lehessen. Emiatt is aggódtam kicsit, hogy nem lesz majd lehetőségünk trambulinozni. Miközben mentünk a csarnok mögé, ahol a trambulin is volt (a medence mellett közvetlen), elhaladtunk Sakusa és a barátnője mellett, akik a trambulin felől jöttek el. Kicsit felgyorsítottam és nagy mosoly lett az ajkamon, amikor megláttam, hogy nincs ott senki. A medencénél lent voltak páran, de nem figyeltem meg különösebben, hogy kik is vannak ott. Jómagam egyből odasiettem a trambulinhoz, majd elkezdte levenni a cipőmet a szőnyegnél.