South Park || One Shots

Nem akarlak vele látni

South park egy békés kis város, bár számtalan furcsa dolgok történnek itt, amiket mi már megtapasztalhattunk.

Ez egy kis város

Szomorúan nézek a tükörbe, már nem vagyok a régi önmagam, a hajam teljesen rendetlen és szinte ragadok a mocsoktól, ruháim gyűröttek és szintén koszosak. Szemeim alatt táskák helyezkednek, bizonyára a kialvatlanság eredménye, érzem a múlt esti alkohol ízét a számban, és még csak kedd van.

Sóhajtva túrok bele vöröses hajamba, majd fekszek le az ágyamra, s hagyom hogy a múlt emlékei elárasszanak. Ha most anyám meglátna, biztosan élve megnyúzna.

◇◇◇

Csendben eszegetem a ebédemet, mikor Butters megjelent az asztalunknál egy listáról magyarázva amit a lányok csináltak, kicsit sem érdekelt az egész dolog.

-Ne már most kit érdekel egy ilyen hülye lista - emelem fel a villámat, miközben a srácokra néztem. - Úgyis egy bénaság az egész - fejezem be a mondandómat és az ételre koncentrálok.

A fiúkat viszont eléggé felkeltette ez az egész dolog, míg valahol engem is érdekelni kezdett, de sosem vallottam volna be. Mikor Cartman megszerezte a listát, és láthattam az egészet a saját szemeimmel, valahol megtörtem.

- A végén pedig Francis van, meg Cartman és... - szemeim döbbenten meredtek az utolsó névre - én?...

- Utolsó vagy! - nevetett fel Cartman mellettem, miközben a dagadt hasát fogta nevetés közben, egyre rosszabbul éreztem magamat.

- Ne már - sóhajtottam fel, mire Cartman odébb lökött.

- De nézd már meg - mutatott a listára és folytatta a nevetést, a szemeim csakis a saját nevemre fókuszáltak, a fejemben pedig egyre több gondolat vert otthont.

- Állj már le, te meg az utolsó előtti - szólalt meg Stan, próbálva védeni a megmaradt önbecsülésemet, fejemet lehajtottam és csak hallgattam a két fiút, bár már egy szót se hallottam igazán, a fülem sípolni kezdett és hirtelen a levegő is mintha túl sok lett volna.

Stan próbált vigasztalni, de nem tudtam rá figyelni, a listára meredtem és csakis arra tudtam nézni, egy idő után a barátom megunta és elhagyta a fiú mosdót.

Nemsokára elterjedt a híre a suliban hogy én vagyok a legrondább a lányok listája szerint, nagyot nyelve néztem magam elé miközben a folyosón haladtam el, mindenki rólam beszélt.

Ahol a kimondott szavak
szájról- szájra járnak

◇◇◇

Sóhajtva mosakodok meg és öltözök fel, felveszem a narancssárga kapucnimat és magamra húzom a süsüt ezzel is takarva az arcomat, nemsokára hallom ahogy Cartman kocsija megérkezik. Morogva szállok be a kocsijába, és köszönök nekik.
- Hé haver - ölel át féloldalasan Stan, mire kényszeredetten elmosolyodok és viszonzom a tettét.
- Végre, ideje volt már - morog Cartman, és egy pillantásra méltat mielőtt elindítja a járművet - Hülye zsidó - morog egyet, majd elkezd Kennyvel beszélgetni.

Látom ahogy elhaladunk South Park sűrű erdője mellett, sóhajtva nézem a tájat és merengeni kezdek, Stan láthatóan beszélni akarna velem, de a hangulatomat látva inkább lemond erről. Nem nézhetek ki túl jól...