South Park || One Shots

Biztonságos hely a karjaidban

Kyle szemei alatt sötét felhőcskék gyülekeztek a fáradtságtól és kimerültségtől, de leküzdötte az alvás iránti vágyát és minden figyelmét a barátjára fordította aki lázasan és összeverten aludt az ágyán.
- Istenem - sóhajtott fel Kyle aggódva mikor észrevett egy nagyobb sebet is a barátja testén, óvatosan bekente és lekezelte a vágást.
- Ne - nyöszörgött Kenny és próbált minél távolabb húzódni - Ne bánts! - zokogott fel kínkeservesen a szőkeség.
- Semmi baj - fogta meg Kyle a barátja épp kezét és lassan simogatni kezdte.
- Uh - egy morgást hallatott a szőke fiú majd próbált felébredni a rémálomból - Hol vagyok? - suttogta halkan de érthetően, s kék szemeit a barátja aggódással teli arcára helyezte.
- Nálunk - küldött egy apró mosolyt.
- Biztonságban - tette hozzá gyorsan és megszorította a kezét, Kenny hümmögött pár sort mielőtt felfogta a helyzetet.
- HAZA KELL MENNEM! - kiáltott fel pánikolva a sebesült tini majd felpattant az ágyról és az ajtó felé száguldott imbolyogva.
- Kenny - ragadta meg Kyle a kezeit ismét, mivel barátja szószerint kitépte őket a kezeiből a sietségben.
- Mennem kell! - nézett mérgesen és magabiztosnak álcázó arckifejezéssel, de legbelül rettegett az otthonának nevező helytől.
- Karen - suttogta halkan és próbálta meggyőzni magát mintsem Kyle-t.
- Karen biztonságos helyen van - ölelte magához az összetört fiút és ringatni kezdte.
- Hol? - markolta meg Kenny a zöld kabátot és a fejét a barátja vállára helyezte.
- Stan - suttogta Kenny fülébe és érezte ahogy Kenny megkönnyebbül.
- Köszi, tényleg - mosolyodott el Kenny majd szorosan magához ölelte Kyle-t, ezzel viszonozva az ölelést.

- Mi történt? - Kyle nem tudta hogy mikor lenne a legjobb felhozni az egészet, de azt is tudta hogy nem kerülgethetik többé, a mostani helyzet túl messzire fajult és valamit tennie kellett.
- Minden rendben - kuncogott fel Kenny erőltetten és próbált úgy ülni hogy ne okozzon magának fájdalmat.
- Tudom hogy nem szeretsz beszélni arról ami veled és a családoddal történik - kezdte el a hegyi beszédet Kyle - de szeretnék segíteni ha tudok, és nem fogadok el mostmár nemleges választ - nyomta meg az utolsó mondatot eléggé erősen ahhoz hogy Kenny vegye a lapot.
- Kyle - morogta ingerülten Kenny - tudom hogy segíteni akarsz, amit értékelek - bólintott Kenny - de kurvára semmi közöd hozzá - mordult fel mérgesen, de azonnal elszégyellte magát - Bocsánat - sóhajtott fel bűntudattal teli hangon, tudta hogy Kyle csak segíteni akar a helyzeten.
- Azt szeretném ha biztonságban legyél - fogta meg Kenny kezeit és összekulcsolta őket, annyira hozzá akarta tenni a mondat vége után hogy "velem", de úgy érezte hogy nem ez a legjobb alkalom.
- Köszönöm - mosolyodott el Kenny.
- Bármikor, haver - nevetett fel Kyle, elengedte a meleg kezeket majd átkarolta barátját óvatosan, vigyázva a sebekkel amik a szőkeség testét borították.

A fiúk úgy döntöttek hogy lefeküdnek aludni arra a pár órára amíg tudnak, hisz suli nap volt amikor az események bekövetkeztek.
- Köszi Kyle - suttogta halkan a sötétbe  a szőke - mindent - mormolta az utolsó szavakat, míg végül feladta a harcot és átment az álmok mezejére.
Kyle elmosolyodott és összeborzolta a szőke haját és egy lágy puszit nyomott annak homlokára, felsóhajtott majd betakarta alaposan a barátját és úgy döntött hogy "bassza meg az alvás, Kenny mindennél fontosabb most" és egész éjjel vigyázott az egyik legjobb barátjára, miközben az esedékes beadandón dolgozott.