South Park || One Shots

Back To You

[KYLE POV]

Gyönyörű kilátás nyílik New Jersey városára, mosolyogva nézek le az elsétáló emberekre, miközben mélyen belélegzem a friss levegőt. Sokkal boldogabb vagyok itt, mint valaha is voltam South Parkban. Pontosan 1 éve hogy elköltöztem és élek ebben a csodálatos kis városban, bár megkellett szakítanom a kapcsolatot a barátaimmal a javulásom érdekében, az orvosok igyekeztek segíteni rajtam, de igazából sosem sikerült letennem a  drogokat és az alkoholt, csak csökentettem a mennyiséget. A gondolataim a városról egy bizonyos személyhez kalandoztak, egy fontos személyre aki kiskorom óta az életem részese volt.

Stan Marsh.

Szomorkásan gondolok az üzenetekre és a hívásokra amikkel bombázott hónapokon át, a bűntudat mai napig mardossa a befeketedett lelkemet, hisz egy szó nélkül hagytam ott a régi életemet. A mostani életem a bulikról szól leginkább, az új haverokkal való iszogatásról és néha vandálkodásról is. Ha a volt barátaim látnának most...

Kyle Broflovski aki szinte majdnem mindig józan volt az összes létező partin, és sosem csinált semmi bűn ellenes dolgot - felnevettem ezen az állításon, hát valahol igazat adnék nekik, mindig én voltam a jó gyerek és folyton prédikáltam másokat, miközben kioktattam őket ha valami helytelen dolgot csináltak.

- Kyle - szólalt meg mögöttem az egyik haverom, felvont szemöldökkel nézek ŕa várva a kérdést.

- Mi az? - kérdezem miután nem szólalt meg többet, számat elhúzva konstalálom hogy már reggel 7 órakor bevan állva a gyerek.

- Nem akarsz egyet? - vicsorog rám miközben fűvel kínál, de csak szememet forgatom és elutasítom a kínálást.

- Ky - karolja át a vállamat és még egyet szív a cuccból mielőtt beszélni kezd - Ma lesz egy hatalmas buli...

- És? - lököm el magamtól, majd visszafordulok az ablakhoz és nekitámaszkodok a keretnek.

- Lenne kedved elmenni? - nézett rám vörös szemekkel, és nekidőlt a falnak.

- Nem hagynám ki - vigyorodom el majd kikapom a kezéből a fűvet és szívok egyet belőle.

A gondolataim ismét visszatérnek rá, azon gondolkodom hogy vajon mit csinál most, biztos vagyok benne hogy boldog, és valahol legbelül még mindig fáj hogy csak úgy leléptem a városból búcsúzás nélkül. Bár talán ez volt a helyes döntés, ha ott lett volna akkor úgy gondolom, nem lettem volna képes elmenni.

- Ennek így kellett lennie - suttogom halkan és még egy utolsót szippantok mielőtt kidobom az ablakon a cuccot.

Pár órával később

A haverokkal a legközelebbi szórakozó helyre mentünk, felmutattuk a hamis személyinket amit kedves barátom szerzett és amint megkaptuk az engedélyt rögtön bevonultunk. Megcéloztam a bár pultot és a legerősebb italt megkapva beléptem a táncoló tömegbe és elengedtem magamat, a csípőm felvette a zene ritmusát és csak úgy ringatóztam a már izzadtságokkal teli emberek között, szabad kezemmel vöröses hajamra túrtam és belekortyoltam az italomba, éreztem ahogy a friss nektár szétmarja a nyelőcsövemet.

Tudom azt mondod
nagyon ismersz

A zene váltott egyet, így úgy döntöttem nekem is lekell váltanom az italomat, így kértem a pultostól egy kissé gyengédebb fajta alkoholos italt, nem csalódtam mikor kevesebb mint 2 perc alatt a kezembe nyomta azt.
Mosolyogva biccentettem köszönetképpen, majd ismét elvesztem a tömegben, már nem volt kedvem táncolni így csak álldogáltam a barátaim mellett akik hevesen vitatkoztak valamin. Nevetve hallgattam a vita tárgyat mire az egyik rám ugrott és bevert egyet, megilletődtem, de csak rávicsorogtam és visszaütöttem, egy rövid verekedés alakult ki közöttünk, de szétválasztott minket a harmadik barátunk miközben szétröhögte magát rajtunk.