South Park || One Shots

Christmas Spark

- Sparky! - a hollóhajú fiú kétségbeesetten kiáltott az éjszakába, drága kiskutyáját keresgélve, kezében szórólapokkal sétálgatva. Ma reggel kint játszottak a hóban, mikor a kutya figyelmét elterelte egy mókus, ezzel a közös játékuk véget ért,  ugyanis a kutya futásnak eredt a kisállatot üldözve, nem tőrödve gazdájával. Stan szomorúan tette ki a kutyájáról készült képet a legközelebbi falra - elmosolyodott a leíráson amit megadott - annak reményében hogy valaki visszahozza neki hőn szeretett pajtiját.

- Hol lehetsz? - suttogta halkan Stan, majd egy sóhaj kíséretében úgy döntött hogy hazaindul, a karácsonyt egyedül fogja ma tölteni nagy valószínűséggel. South Park utcái kivoltak halva, sehol egy személy, néhány hajléktalan fagyoskodott a sikátorokban, néhol pedig macskák tartózkodtak fázva és éhesen, és ott volt Stan, aki szintén fázott, mégis reménytelenül kereste egyetlen barátját. Zsebredugott kézzel haladt a járdán, kék szemeivel pásztázva környezetét, remélve hogy meglátja a jól ismert rózsaszín kendőt, éppen a kulcsokkal babrált mikor valaki megszólította őt.

- Stan Marsh? - Stan felkapta a fejét és villámgyorsan megfordult a neve hallatán, majd meglepődött a vele egyidős fiú láttán. Vörös haja volt talán a legfeltűnöbb, bár a ushanka sapkája jól elfedte azt, zöld szemei az ő óceánkék szempárjába fúrodtak, ajkain egy halvány mosoly ült. - Igen? - nyelt egyet Stan, miközben tekintete itta az előtte álló fiú látványát.

- Kyle Broflovski - nyújtott kezet a fiú, amit Stan elfogadott, a hollóhajú megállapította hogy a fiú keze jéghideg, még a zöld kesztyű ellenére is, a srác nem volt túlságosan felöltözve a hideg ellenére.- Stan Marsh - ragadta meg a kezét, és megrázta - Igen, tudom - kuncogott fel aranyosan Kyle, majd visszahúzta a kezeit. - A szórólap miatt kerestelek fel - Stan szemei felcsillantak, ajkaira mosoly húzodott, és szemei ismét reménnyel voltak megtelve. 

- Úgy tűnik nagyon hiányoltad - jegyezte meg Kyle, az új barátja mellett sétálva. - Ő volt az egyetlen barátom - motyogta Stan - A szüleim válása után, ő volt az aki mellettem állt mindvégig, míg ők folyton veszekedtek, bár leginkább miattam - mesélte el Stan, magát is meglepve, sosem gondolta volna hogy egy szinte vadidegennek fogja elmesélni az egyik legrosszabb emlékét, amit mai napig sem dolgozott igazán fel. - Sajnálom - nézett rá Kyle bánatosan majd belerúgott egy útban levő kavicsba - A szüleimmel tegnap költöztünk csak ide, mivel apám munkát kapott itt - magyarázza Kyle, mire Stan rájött hogy miért nem látta eddig ezt a fiút South Parkban. 

- Biztos nem gond, ha - Kyle azonnal közbevágott - Nem gond - nyugtatta egy mosollyal a fekete hajút. - A szüleim már alszanak, a kisöcsém pedig valószínűleg játszik a xbox-on, nem zavarsz. Stan megkönnyebülten felsóhajtott az információ befogadása után,  Kyle halkan kinyitotta az ajtót mikor odaértek a házához, majd ketten szép lassan felmentek Kyle szobájába. - Sparky - szaladt oda kutyájához Stan, szinte azonnal. Sparky boldogan nyalta gazdája arcát, míg Stan igyekszett távol maradni a nyálas szörnytől, és ott volt Kyle aki harmadik kerékként nézte a vidámsággal teli találkozót. - Köszi Kyle - nézett a vöröshajúra hálásan, elnem engedve szőrös barátját. - Bármikor - kuncogott fel Kyle, majd leült Stan mellé az ágyra - A parkban találtuk meg Ike-al, épp uh - idegesen vakarta a tarkóját, és orcája vörös színt öltött fel - érdekes helyzetben találtuk - Stan is felvette a vörös színt, és mérgesen nézte a kutyáját aki nyálát csorgatta gondtalanul. -Sparky - Stan igyekezett kevésbé zavarban lenni mint amilyen már volt - Ő egy érdekes eset - motyogta, és megvakarta kutyája füle tövét.

- Mennem kéne - állt fel Stan majd megragadta Sparky pórázát és ráhelyezte az ebre - Maradj - kérte Kyle, mire a feketehajú meglepődött a hirtelen ajánlaton. - Ma vihar lesz, és nem szeretném ha bármi bajod esne - tette hozzá Kyle. - Rendben, maradok - mosolyodott el Stan - De egy feltétellel - szemei felcsillantak, és egy foghíjas mosolyt villantott - Eljössz holnap egy randira.