South Park || One Shots

Minden rendben lenne, ha lenyugodnál!

Sóhajtva dőltem az ajtónak és vártam hogy Tweek lenyugodjon, megint kiakadt valamin és nem hagyja abba a rángatózást és a kiabálást.

- MIÉRT VAGY OLYAN NYUGODT?!

Tweek rám kiabál és a szemei rám villanak, morogva lököm el magam az ajtótól és inkább kimegyek a konyhába, hallom ahogy Tweek utánam trappol mikor a lépcsőnél jártam.

- CRAIG! AGH! - ragadja meg a karomat és feléje fordít. A tekintetem az ő smaragzöld szemét vizslatja, de nem szólalok meg.

Szeretem Tweeket, de az évek ahogy elhaladtak felettünk, úgy a türelmem is a végét járta. Próbáltam erős lenni és pozítiv, de egyszerűen már belefáradtam az egészbe. Lassan leszedem a kezét a karomról és a hűtöhőz lépve kivettem egy sört amit a múlthéten vettem az ilyen alkalmakra.

Tweek ismét ordít velem és a szokásos dolgait csinálja amit ilyenkor szokott, sóhajtva ülök le a kanapéra és nézem ahogy fel alá járkál a nappaliban.
A sört kortyolgatva gondolkozom hogy mihez tudnék kezdeni vele, viszont a merengésemet megszakítja a párom aki kiüti a drága sört a kezeimből, morogva állok fel és lépek Tweekhez.

- Minden rendben lenne, ha lenyugodnál! - emelem fel a hangomat, és a kisasztalba rúgok ami pont előttem álldogál.

-MÍERT VAGY MÉG MINDIG VELEM HA KIKÉSZÜLSZ AZ ÉRZELMEIMTŐL?! - ront nekem Tweek a szavaival, és a kezeivel a hajába markol.

- NEM TUDOM, BASSZA MEG! - ordíták fel már én is, majd felkapom a kabátomat ami a kanapé melleti fogason foglal helyett és a kijárati ajtóhoz lépek.

- AGH! - egy törés hallok közvetlen a fülem mellett, odanézek és látom ahogy Tweek összeomlik, a mérgem hamar elszáll ahogy a törékeny fiúra nézek, tekintetem ellágyul mikor meglátom a könnyeit folydogálni.

- Sajnálom - ülök le mellé és óvatosan átkarolom őt, érzem ahogy karjai viszonozzák az ölelésemet és a sírása is enyhülni kezdett.

- Sajnálom - nem szólalok meg többet, csak tovább ölelem rángatozó testét.
- Szeretlek Tweek - suttogom a fülébe és apró csókot nyomok a nyakára.

- Én is szeretlek - suttog vissza egy apró mosollyal az arcán.

Minden kapcsolatban vannak problémák, és mi sem vagyunk kivételek ez alól, a karjaimban levő fiúra pillantok aki lassan álomba szenderült. Nem lehetek önző, nekem kell az erősnek lenni az ő érdekében is, nekem kell a problémáit kezelni és támogatni őt mint a párja és mint a barátjaként. Egy apró csókot nyomok a szőke hajába majd karjaimba emelve viszem fel az emeleti szobánkba az alvó egyedet.