Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

6. fejezet

Hogy mi is kavargott pontosan bennem? Mindjárt felvázolom, csak előbb megfojtom Jobe-ot.

Jude-ot várjuk, hogy, amint vége az edzésének jöjjön ki, ráadásul Jobe kitalálta, hogy utána menjünk is el hárman enni.

Mondjuk jó lesz végre személyesen is feltérképezni a srácot. Bevallom sokszor azon kaptam magam, hogy az instáját lapozgatom. Nagyon hülye voltam, hogy nem kerestem rá előbb, mert az ő oldalán tényleg feltűnő, hogy focista. Mindegy is, mit vártam magamtól?
Viszont parázok, hogy Jobe leéget valamivel. Érdekel, hogy Jude-nak milyen véleménye van rólam, és, milyen szemmel fog rám tekinteni ez után. Persze nem nézem ki a kisebb Bellinghamből, hogy leégetne olyan dologgal, ami nekem kellemetlen, csak tudjátok kicsit legyen nekem ciki. Igazi legjobb barát! De ezek ellenére szeretem Jobe hülye fejét.

Szép hely ez a Signal Iduna Park. A Borussia Dortmund otthona. Jobe beígérte, hogy majd egyszer -valamikor pár év múlva, ahogy Jobe-ot ismerem- majd eljön velem egy meccsre.

Jobe állítása szerint két óra egy edzés, szóval hamarosan ki kell majd jönniük. És bingó egy sporttáskás fiú lépett ki a hátsó bejáraton, majd felénk közeledett, viszont ő nem Jude volt.

-Szia Jobe! Csak nem új barátnő?- mosolygott kacéran.

-Nem dehogy. Ő a legjobb barátom.- biccentett felém.

-Á értem. Julian Brandt vagyok!- nyújtotta felém a kezét a szőke hajú fiú.

-Gwendolyn Mendes, örülök!

-Nem tudod, Jude mikor fog jönni?- érdeklődött a szőkétől a mellettem álló fiú.

-Szerintem hamarosan itt lesz. Viszont fiatalok én megyek, vár otthon az asszony. Sziasztok!- intett köszönésképp.

-Szia!- köszöntünk egyszerre.

Nem kellett sokat várnunk és Jude már lépett is ki a velünk szemben lévő ajtón. Esküszöm elakadt a lélegzetem is. Elég magas, és jó kiállású. Rájöttem, hogy nem kéne ilyen feltűnően bámulnom... És egyre csak közeledett felénk.

-Helló! Szia Gwen!- intett egyet külön felém.

-Szia!- intettem szerényen vissza.

-Szia bratyó! Milyen volt az edzés?- intézte hozzá szavait Jobe.

-Fárasztó, de túléltem.- vigyorgott önelégülten.

-Na drága bátyám!- kezdte Jobe.- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk hárman enni valahová, hogy esetleg jobban megismerjétek egymást. Benne vagy?

-Hogy a viharba ne lennék benne? Felőlem mehetünk.- meg kell állapítani, hogy élőben még aranyosabb a mosolya, mint képeken vagy videókon.

-Várjatok!- szóltam utánuk, mikor már elindultak Jude kocsija felé.- Nem szeretnék holnap arra kelni, hogy melyikőtök szedett fel. Mármint értitek, ha bemegyünk együtt egy kajáldába vagy bárhová, biztos ez lesz. Nem?

-Igaza van.- csettintett nyelvével Jude.

-De ha gondoljátok, van a lakásomtól nem messze, egy nagyon jó étterem, elmegyek oda és nálam megesszük. De csak ha nincs ellenetekre.

-Nekem jó úgy is.- mosolygott Jude.

~~~

A nappalimban jó volt a hangulat. Ha egy idegen belépett volna, azt látta volna, hogy három fiatal egy asztal körül ül és azon veszekszik, nevetve, hogy a Harry Potter vagy a Star Wars a jobb film.

Persze ebben a témában a két Bellingham ellenem volt. Én a Harry Potter mellett álltam!

-Van itthon UNO kártyád?- nézett rám hirtelen Jude.

-Tessék?- hallottam mit mondott, csak nem tudtam, hogy minek neki az a kártyajáték.

-Tudod van az a játék...

-Azt tudom. De minek az neked? Amúgy, igen van itthon.

-Játsszunk már olyat. Vagy ne?

-Egy perc és megkeresem.- álltam fel az asztaltól, majd indultam a szobám felé.

Éppen a szekrényem alsó fiókját nyitottam ki, mikor meghallottam a csengő hangját. Vagy a fiúk szórakoznak, vagy egy házban lakó az.

-Jobe kérlek nyisd ki!- kiállítottam le neki.

A kártyát nagy nehezen de sikerült megtalálnom. Aztán kivágódott a szobám ajtaja.

-Te mikor akartál szólni, hogy két félisten van a házadban?- lépett elém Kimberly.

-Jesszus, te mit keresel itt? Amúgy igen, szia Kim, hogy vagy?- toltam félre, hogy ki tudjak menni a nappaliba.

-A kisebb félisten az előbb engedett be.- mondta halkan a fülembe, mikor mellém ért.

-Fiúk Ő itt Kimberly Smith, mondhatni a legjobb és egyetlen barátnőm. Kim Ő itt Jobe Bellingham, a vetélytársad, mert Ő a legjobb és egyetlen fiú barátom. Ő pedig itt Jude Bellingham, akit nagyjából két órája ismerek.- tudtam le gyorsan a bemutatkozást.

-Szeretnél játszani velünk?- ajánlotta fel neki Jobe.

-Hát ha nem zavarok, akkor szívesen maradok.- nézett rám és Jude-ra, mert eddig csak mi nem nyilatkoztunk.

-Engem egyáltalán nem zavarsz.- mosolygott még mindig irtó cukin Jude.

-Akkor maradhatsz.- mosolyogtam rá angyalian.

~~~

Nem meglepő, ha azt mondom, hogy mindegyik körből utolsó lettem. Nagyon béna vagyok az ilyen játékokban.

-Na arany szívem, nekem mennem kell és gondolom Jude is jön. Jude ugye jössz? Nem akarok taxit hívni.- a végére ilyen tipikus hisztis hangot hallatott Jobe.

-Persze megyek én is. Jó volt találkozni veletek!- mosolygott ránk az idősebb Bellingham.

-Kim maradj csak itt, kikísérem a fiúkat.- bólintott és Ő is elköszönt a fiúktól. Jobe és Kim között kicsit hosszúra sikeredett a búcsúzkodás.

-Tényleg örülök, hogy végre személyesen is találkoztunk!- állt Jude velem szemben az ajtóban.

-Én is nagyon örülök neki! Sziasztok!- megöleltem Jobe-ot, majd elmentek.

-Neked bejön Jobe!- ugrottam rá Kimre, aki a kanapén feküdt.

-Dehogy jön!- nevetett, miközben próbált letolni magáról.

-Jó, hitegesd csak magad. Itt alszol?

-Hát aludhatok ha gondolod.

-Oké, akkor itt alszol. Viszont reggel időben kell kelnem, mert megyek tizenegyre dolgozni.

~~~

Huuu. Remélem nem haladok gyorsan a történettel, mármint így tartalom ügyileg. A könyvben hamarosan vb!!! Azt tudom, hogy nem a leghosszabbak a részek, de sebaj, remélem így is élvezhető.

Puszi!!