Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

4. fejezet

Öt napja nem beszéltem Jobe-val. Bevallom hiányzik... Lehet, hogy megbánta, de nekem rosszul esett. Igaz, nem azért csinálta, hogy nekem rossz legyen, de szerintem mindenki érti, hogy mire gondolok.

Bár most nincs sok időm ezen agyalni. Rohanok össze vissza. Éppen főzöm az ebédet, közben valami elfogadható ruhát keresek. A szüleim úgy döntöttek, meglátogatnak, igaz már egy hete megbeszéltük, nekem mégis tegnap este jutott eszembe.

Egy barna színű feszülős pólót rángattam magamra, mikor megszólalt a kaputelefon, ahol gyorsan felengedtem a szüleimet. Majd egy sötétebb barna bőr szoknyát választottam, alá pedig egy sima harisnyát húztam.
Valószínűleg a szüleim el akarnak majd menni sétálni, és akkor én megadom a modját. Fésülködés közben kopogtak az ajtón. Levágtam a fésűt az előttem lévő asztalra és siettem ajtót nyitni a szüleimnek.

-Sziasztok!- tártam ki az ajtót.

-De szép vagy kicsim!- ölelt magához anya.

-Tényleg kitettél magadért!- húzott most apa magához.

-Gyertek enni, már én is elég éhes vagyok.- a kicsi konyhába vezettem őket, ahol le is ültek. Húslevest csináltam és tipikus rántott húst sült krumplival.

-Na kislányom ez jobban sikerült, mint gondoltam!- mosolygott rám anya, miután megtörölte a száját tányérja mellé helyezett szalvétájával.

-Jaj, Ő már nagylány!- kacsintott anyára apa. Ekkor a szobámból meghallottam, hogy csörög a telefonom.- Menj csak, vedd fel!- intett apa.

Besiettem a szobámba, ahol fel is kaptam a telefonomat az ágyról.

,,Jobie🤟🏻💗,,

Hogy először mi jutott eszembe? Talán hiányzom neki. Aztán utána jött egy sokkal realisztikusabb gondolat, mégpedig az, hogy van valami fontos dolog amit közölni szeretne velem.

-Szia Jobe!- köszöntem bele hezitálás nélkül a telefonba.

-Hali Gwen, zavarlak?

-Ami azt illeti... Itt vannak a szüleim és velük szeretnék lenni, de ez nem jelenti azt, hogy veled nem szeretnék időt tölteni csak... Mindegy- tudtam, hogy ebből már nem jövök ki jól.- A lényeg, hogy most ebben a pillanatban nem érek rá. De baj van?

-Valamikor tudunk találkozni?

-Húh várj egy percet, kérlek!- elvettem a telefont a fülemtől, majd szüleimhez kiáltottam.- Anya, meddig szeretnétek maradi?

-Kilencre megyünk apád testvéréhez. Fél kilenc körül indulunk.- adta a választ, amin nem lepődtem meg. Ha hozzám jönnek, utána mindig apa testvérénél alszanak.

-Na Jobe, kilenc után vagyok csak szabad, ha akkor jó, gyere át.- szóltam bele ismét a kezemben szorongatott készülékbe.

-De nem fogok zavarni?

-Nem!

- Akkor majd találkozunk!- ezután bontottuk a vonalat és minden mindegy alapon, úgy határoztam, hogy beavatom mindenbe a szüleimet.

-Na ki keresett?- kérdezte apa azonnal, amint leültem az asztalhoz.

Elmeséltem nekik mindent. Hogy Jobe megakadályozta, hogy elcsapjon egy kocsi, hogy kórházban voltam, Jobe a legjobb barátom lett. Kimberly is szóba jött. És persze az is, hogy a Bellingham testvérek focisták.

-És ezzel a Jobe fiúval együtt is vagy?- érdeklődött apa.

-Nem, csak a legjobb barátom. Vagyis most ugye a focis ügy miatt kicsit összekaptunk, de ma este jön.

-Á értem! És a bátyjával mizu?- kérdezett ismét apa.

-Na vele még nem is találkoztam személyesen. Telefonon talán kétszer beszéltünk és ennyi.

Majd lassacskán elpakoltunk az asztalról és elmosogattam. Ezután ahogy megjósoltam, a szüleim el szerettek volna menni sétálni, ahová én szívesen kísértem el őket.

Hamarosan én is vissza megyek hozzájuk és ott töltök majd pár napot. Talán valamikor karácsony táján. Hiányzik, mikor ott éltem, de ezt az életemet is szeretem. És szeretem az embereket, akik körül vesznek.

A délután csodásan telt. Őszintén nevettem szüleim társaságában. Majd lassacskán elköszöntek és elindultak nagybátyámékhoz. Náluk nemrég én is voltam. Most, hogy Jobe nem beszélt velem nap mint nap, nagyon unatkoztam főleg, hogy szabadságon voltam.

Átöltöztem valami lazább cuccba, ami végül egy szürke alapon piros RETRO feliratú póló és egy fekete Nike nadrág lett. Jobe látott szerintem már rosszabb állapotban is szóval oly' mindegy.

Aztán szinte koppant az állam a padlón, mikor teljesen tökéletesen tudatosult bennem, hogy Jobe kilenc után nálam lesz. Annyira nagyon hiányzik. És jó lesz újra beszélni vele. Már csak abban reménykedem, hogy nem fog semmi rossz kisülni ebből az egészből, és csak megbeszéljük a dolgokat, Ő elmondja, hogy mit szeretett volna, és elalszunk a kanapén. Utána pedig minden olyan lesz, mint volt, azzal a kivétellel, hogy két focista is ismer és jah. Ez magában elég nagy cucc, nem?

Nyolckor még előre gondolkoztam, és rendeltem pizzát, ami most jött meg. Ilyenkor jó tipp, hogy amíg nem eszed meg, addig tedd be a sütőbe és az jobb esetben melegen tartja.

Pár perc múlva lesz kilenc. Megpróbáltam nem annyira felfújni a dolgot, szóval leültem a tv elé és pörgettem a csatornákat.

Mázlimra az egyik csatornán Harry Potter ment, amit teljes szívemből imádok! Az egész könyvsorozatot olvastam, természetesen az összes filmet láttam, na és persze a kiegészítő olvasmányokat is olvastam, filmeket is láttam. Büszke Hugrabug ház tagja vagyok!