Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

20. fejezet

Két évvel később:

És ennek a napnak is lassan vége lesz. Az esküvőnk napja Jude-dal. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon meg fogok házasodni, de aztán jött Jude és minden megváltozott. De őszintén nem bánom, hisz szeretjük egymást és ez a lényeg.

A csokromat Kim kapta el, így Jobe-nak muszáj lesz megkernie Kim kezét. Bár megsúgom, meg is akarja már egy ideje kérni és ez pluszban jól jött.

Elég késő van már és a mai nagy izgulásokban nagyon elfáradtam, mégsem akartam, hogy vége legyen ennek. Éppen Kim és Jobe kifiával játszottam az egyik asztalnál, mikor valaki leült mellém.

-Kezdzem azt érezni, hogy jobban szereted Jeremyt, mint engem.- mosolygott játékosan Jude.

-Őrült vagy. Tudod jól, hogy mennyire szeretlek!

-Na mennyire?- húzta az agyam.

-Nagyon!

-Én is téged! Nagyon!- majd magához húzott, és lágy csókot hintett ajkaimra.

Rengetek mindent köszönhetek ennek a fiúnak, szebbé tette az életem pár tettével. Egy éve, hogy Madridba költöztünk Jude igazolása miatt, de így is együtt vagyunk és imádok vele lenni, minden percet imádok.

-Szerintem mi lassan visszamegyünk a szállásra.- lépett mellénk Kim.

-Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye?- néztem rá nagy szemekkel.- Ilyen későn nem engedünk titeket sehova, maradjatok itt!

-Na persze, aztán a semmiért fizetjük a szállást!- nevetett Jobe.- Meg nem szeretnénk fültanúi lenni a nászéjszakátoknak.

-Akkor is itt maradtok!- mutattam fel mutatóujjam, Jobe bejegyzését meg csak elengedtem a fülem mellett.

-Jó.- egyezett bele Jobe.- De azért védekezzetek!

-Ember! Nem az én gyerekem aki a kezemben van. Na ki csinálta?- nevetett hangosan Jude, mire Jeremy is elmosolyodott a kezében. Jude nagyon jó apa lesz, már érzem.

-Oké meddig fogod még ezzel szívni a vérem?- nevetett kínosan Jobe.

-Még sokáig öcsi.

Majd elköszőntünk az éppen indulni készülő vendégektől és mi is elmentünk a házunkhoz. Kim és Jobe lent maradtak az egyik vendégszobában, mi pedig immáron férjemmel felmentünk a saját szobánkba. Én még lent eldöntöttem, hogy ma kihagyom a fürdést, mert be fogok aludni. Jude segített lehámozni rólam a ruháimat, majd egy gyors fogmosás után bevetettem magam az ágyba, míg Jude a fürdőben volt. Aztán bumm el is aludtam.

Arra ébredtem, hogy Jude az oldalamat simogatta.

-Mennyi az idő?- támaszkodtam rá könyökeimre.

-Hajnali négy múlott.

-Huh. Már nem is vagyok fáradt.- nevettem fel.

-Én eddig sem voltam.

-Te azóta fent vagy?- néztem rá nagy szemekkel.

-Aham.

-Miért nem ébresztettél fel?

-Olyan édesen aludtál. Szeretem nézni, ahogy alszol.- édes féloldalas mosoly jelent meg az arcán, ami esküszöm levett a lábamról.

-Te meg mindig leszólsz, ha nézlek, mikor alszol.- méltatlankodva ültem fel.

-Nem baj. Gyere ide!- tárta ki karjait, én pedig szó szerint belevetettem magam biztonságot nyújtó ölelésébe. Felnéztem rá és csak annyit tudtam mondani, hogy szeretem, annyira nagyon szeretem ezt a fiút, hogy azt szavakba nem lehet foglalni. Ő is engem nézett, majd egyszerre hajoltunk egymáshoz és erintettük egymáséhoz ajkainkat. -Csak legyünk csöndesek!- utalt Jobe beszólására.

-Oké!- suttogtam, majd visszahúztam magamhoz és csókcsatába merülrünk.

~

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem Jude mellkasán.

-Jó reggelt!- hajolt hozzám egy pusziért.

-Ez nem ér, hogy te mindig előbb ébren vagy, mint én.

-Ez van Édes!

-Hmmm kell egy tea!- ültem fel még álmosan.

-Jól hallottam, hogy kell egy tea?- lépett be a szobába Kim egy tálcával a kezében, amin egy tea és egy kávé gőzölgött.

-Ahh imádlak!- küldtem felé egy puszit, majd ásítottam egy nagyot.

-Na mi van csak nem fárasztó volt az éjszaka barátosném?- jött be a szobába a kisebb Bellingham is Jeremy-vel a kezében.

-Kuss!- néztem rá szúrós szemekkel, majd elmosolyodtam.

Annyira szeretem őket, és olyan jó velük lenni, nem lehet elég hálás, hogy aznap Jobe bevitt a korházba, és utána tartottuk a kapcsolatot.

-Na jól van báránykáim, mi most megyünk, majd találkozunk!- Jobe és Kim menkettőnket megölelték, majd hárman kiléptek a szobából és a házból is távoztak.

-Tudod örülök, hogy aznap olyan szerencsétlen voltál, és Jobe segített neked!- nevetett fel Jude, miközben megfogta a kezem.

-Hát igen én is, de soha nem gondoltam, hogy ez lesz belőle! De imádom ezt az egészet!

-Én is!

Megittuk a teát és a kávét, miközben mindenféle hülyeségekről beszelgettünk. Majd a konyhában ettünk, valami ehetőt utána pedig csak levágódtunk a nappaliban lévő kanapéra és néztünk valami bugyuta filmet, ami egymás társaságában még jónak is tűnt.

-Jude.- szóltam hozzá csendesen.

-Hm?

-Köszönöm, hogy vagy nekem!- majd a vállára hajtottam a fejem, miközben ő az egyik kezével átölelte a derekam és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Én köszönöm, hogy vagy nekem!

Vége