Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

14. fejezet

Reggel szó szerint kipattantak a szemeim. Ha most valaki belépett volna Jude házába azt látta volna, hogy pár fiatal egymás hegyén hátán fekszik a kanapén.

Én még a jobbik eset voltam ugyanis, én csak Mason jobb kezére hajtottam a fejemet, miközben sima félig fekvő pozícióban voltam a kanapén. Mason mellettem ült vagy inkább dőlt el kissé. Az ölemben Jude lábai hevertek, míg Jude szinte szerencsétleny öccsén feküdt.

Próbáltam halkan felkelni a kanapérő. Jude lábait óvatosan leraktam a helyemre, majd bementem a konyhába. A többiek ma hajnalban elmentek haza. Pedig ha most Jack itt lenne, ő tuti kíméletlenül felkeltené csapattársait.

Tettem fel teát a gázra és elkezdtem kavét készíteni. Talán három óra körül aludhattunk el. Vagyis én és Mase biztos, mert leültünk beszélgetni, éppenséggel Jude volt a téma, majd bealudtunk. A Bellingham testvérek pedig csatlakoztak valamikor.

-Miért nem alszol még?- hallottam meg Mason hangját a konyhaajtóból.

-Nem tudom. Szerintem én bőségesen kialudtam magam.- közlöm, hogy tíz óra is elmúlt.

-Hát te tudod. Felmegyek a vendégszobába és visszadőlök aludni. Ha kell valami ott leszek.- mutatott az emelet felé.

Bólintással jeleztem, hogy értem, amit mond. Őszintén reggelit csinálni semmi kedvem nem volt. Majd esznek amit szeretnének.
Felmemtem Jobe szobájába, ugyanis a magammal hozott cuccaimat tegnap délután ott tettem le. Egy fekete melegítő nadrágot vettem fel, hozzá egy sima kék pulcsival. Hajamat felfogtam egy borzalmas kontyba, majd visszamentem a konyhába, ahol magamhoz vettem a bögrébe kiöntött teámat.

Telefonomat kezembe véve láttam, hogy kaptam üzenetet Kimtől.

Kim: Szia Gwen. El sem tudom mondani milyen gyönyörű helyen vagyunk. Legközelebb esküszöm elhozlak magammal. Mizu veletek?

Me: Kim olyat kell mesélnem! De mindenképp küldj majd képeket a helyről! Na szóval tegnap Jude megcsókolt. Érted? Jude. Megcsókolt.

Kim: Hogy tessék? Úristen és akkor most együtt vagyok?

Me: Nem. Azt mondta, hogy nem szeretné elsietni a dolgokat.

Kim: Írj, bármi van! És a megbánt én komolyan mondom, megfojtom.

Me: Jól van Kim. Nyugi.

Lépteket hallottam a nappali felől, ezért letettem a telefonomat a kezemből, közben a bögrét pedig elvittem a mosogatóhoz.

-Jó reggelt.- éreztem meg két kezet a derekamon.

-Szia.- fordultam meg Jude kezei között.- Kidobott az ágy?

-Ki. Nem tudom tegnap meddig voltam fent, de eléggé álmos vagyok.- mosolyodott el játékosan.

-Menj fel a szobádba és alduj még.- simítottam meg arcát.- Vagy csináltam kavét, igyál belőle.

Megfogta az arcán lévő kezemet, majd szája elé emelte és puszit nyomott tenyerembe. Felkuncogtam tette után.

-Iszok egy kavét.- ellépett tőlem és öntött magának a kávéból.- Köszi.- mutatta fel a bögrét, mondván jól lettem, hogy csináltam ébresztő folyadékot.- Mason amúgy merre van?

-Fent van a vendégszobában. Alszik.- vontam vállat.

-Ja, oké.

Dél után a másik két fiú is megérkezett a konyhába. Újév első napja lévén nem volt nyitva semmi, ezért most megelégedtünk pár szendviccsel és tegnapról maradt sütikkel. Mason hazament, így csak hárman maradtunk.

-Gwen!- szólított meg a kanapén ülve Jobe.

-Hm?

-Holnal kijössz a reptérre velem, ugye? Jude is jön.- na igen, Jobe holnap megy vissza Angliába.

-Persze, hogy kimegyek.

-Rendben.- hiányozni fog Jobe, biztos vagyok benne.

~~~

Miután haza értem nagy nehezen nekiálltam kitakarítani. Fogalmam sincs, hogy mi lesz ezután. Jobe-bal nem fogjuk sokat látni egymást személyesen. Jude-dal nagyon remélem, hogy valami szuper dolog lesz, ami hosszútávú. Munkám pedig nincs, ugyanis az étteremben nem hosszabbítottam. Így nyugodtabbak a napjaim de mégis kell valamit tennem a megélhetésemért. Igaz a minap szembe találkoztam egy bébiszitter állással, ami egészen hozzám illő. Kimmel beszéltem erről és szerinte meg kéne próbálnom, max nem lesz a kedvenc munkám.

Estefelé megálltam az egyik ablak előtt és csak bámultam ki a fejemből. Kicsit elveszettnek éreztem magam. Többször volt már ilyen. Tegnap nagyobb társaságban voltam, és most, hogy kiszakadtam belőle kicsit fura. De nem tart sokáig ez az érzés. De ameddig tart addig rossz.

Láttam a lassan keletkező csillagokat. Gondoltam egyet és elővettem a telefonomat.

Me: Szerinted jó bébiszitter lennék?

Nem kellett sokat várnom, telefonom jelzett, hogy megjött a válasz.

Jude: Amúgy őszintén, szerintem teljesen. Miért?

Me: Hát állást keresek, és ez egész elfogadhatónak tűnt.

Jude: Hát ha rám hallgatsz, akkor megpróbálod ezt a dolgot. Viszont ha mégsem jönne be van egy ajánlatom.

Me: Hallgatlak.

Jude: Említetted, hogy tudsz fotózni. A klubbcsapatomhoz gyakornokot keresnek.

Me: Komolyan?

Jude: A legkomolyabban. Gondold végig, és holnap beszéljünk erről, ha szeretnéd.

Me: Persze, hogy szeretném. Köszönöm Jude, holnap beszélünk.♡

Jude: Okés.♡

~~~
Ez egy elég rövid fejezet lett. Mindig tartok attól, hogy összecsapom.:(
Remélem tetszik! És kellemesen húsvéti ünnepeket kívánok!