Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

7. fejezet

2022. 11. 21.

Szép vasárnapi nap, mikor be lettem hívva dolgozni. Sebaj.

Jude ma játszik az Angol válogatott mezében Katarban. Jobe is ott van vele. Nagyon remélem, hogy leverik Iránt!

~~~

Éppen az egyik rendelés kiviteléből értem vissza a pult mögé, ahonnan ráláttam a nagy tv-re, ahol az Angol-Irán meccs játszódott. Nagyjából fél órája mehet és 0-0 az állás. Eldordítottam a tekintetemet és körbe néztem. Nem jött senki és nem is készült még elmenni senki. Volt egy kis időm, így elővettem a telefonomat, mikor a tv-ből a kommentátor emelt hangjára lettem figyelmes. Csak figyeltem a közvetítést, és, mikor Jude sikeresen beirányította a labdát a hálóba, majdnem hangosan felvisítottam. A kezemben szorongatott telefonomnak megnyitottam a képernyőjét és beléptem az Instagramba.

Me: Úristen Jude, nagyon gratulálok, így tovább!!

Csak ennyit gépeltem be gyorsan, majd elraktam a készüléket, nehogy panasz legyen rám.

~~~

Nem tudok aludni. Jobe tiszta hülye. És Jude nagyon ügyes volt a meccsen.
Na de, hogy értelmes legyek, megpróbálom elmagyarázni a történteket;

Jobe felhívott délután, hogy van egy brutál nagy híre. El akar rángatni Katarba. Persze vannak azok az emberek, akik szó nélkül pakolnák be a csomagjaikat és rohannának a reptérre, viszont én legalább fél óráig mondogattam a Bellingham fiúnak, hogy én biztos nem megyek.

Erre a válasza az volt, hogy de igenis megyek! És kész!

Főnökömmel nem kell mondjuk beszélnem, mert december 5.-e után nincs munka. Lejár a szerződésem, amit még ugye fiatalkorúként kötöttek velem. Két esélyes lehetőség van. Vagy folytatom az étteremben az életem, vagy keresek egy másik munkát. Még eldől.

~~~

Szó szerint utálom Jobe-ot. Megbeszéltük, hogy a reptér bejáratánál fog várni, mikor leszáll a gépem. Erre akárhogyan hívom nem veszi fel a telefont. Leültem egy padra és vártam, jobb ötletem nemigen volt.

Kemény hét perc után Jobe futva közeledett felém. Azonnal felpattantam és elé lépdeltem.

-Egy, utállak. Kettő, hiányoztál.- öleltem meg, és egyik táskámat a nyakába akasztottam.

-Kérlek ne haragudj Gweeeen!- nyújtotta el az e betűt.- Siettem amennyire csak tudtam.

-Jó nem baj, csak menjünk, irtó fáradt vagyok.

Hát igen... A repülőn nem tudtam és nem is mertem aludni. Egyébként, úgy jutottam el ide, hogy a Bellingham családnak jött volna egy rokonuk, csak mint később kiderült, neki már volt jegye a meccsre, így lett egy szabad jegy. Jobe feldobta az ötletet, amit Jude sem ellenezett, miszerint jöjjek el én. A repülőjegyet viszont nagy harcok árán, de sikerült nekem fizetnem! Nagyon makacs vagyok.

Ma lesz az Anglia-Franciaország mérkőzés. Nagyon fontos! És nagyon remélem, hogy meg tudják csinálni. Jude a kezdőben lesz és öccse elmondása szerint, eléggé izgul, hogy jól teljesítsen. Sajnos nem tudok vele találkozni, csak meccs után, de az is valami. A családtagoknak elválasztott részen lehetek én is a Bellingham családnak köszönhetően, amiért egy életre hálás leszek nekik.

Amint a hotelhez értünk, bedőltem Jobe ágyába és elaludtam.Mint gondoljátok nem rendeztünk nekem másik szobát, teljesen megfelel nekem a Kis Bellingam mellett is.

~~~

Éppen valami irtó jó zenét dúdolva válogattam a pár magammal hozott ruha között, hogy mit vegyek fel, mikor Jobe szinte feltépte az ajtót és nagy lendülettel megállt előttem.

-Ezt vedd fel!- nyomott a kezembe egy fura anyagból készült valamit.

-Miért, mi ez?- kérdésem közben szétnyitottam a pólót.- Ugye nem gondoltad komolyan?

-De, a legkomolyabban gondoltam!- vigyorgott rám.

-Nem vagyok én Jude-nak senkije, hogy olyan mezt vegyek fel, mint, amilyen neki van! És nem is vagyok egy megszállott rajongója.

-Nem baj! Higgy nekem, örülni fog neki, mikor látja, hogy mi van rajtad!- húzta fel párszor szemöldökét.

-Fhu jó! Oké.- magamhoz vettem a mezt és egy világoskék farmert, ami a bokám felé ért és kicsit bő. Kis ideig nézegettem magam a tükörben, hogy kitűrjem a mezt vagy sem. Végül az előbbire esett a választásom. Sminket nem raktam, mert minek? Szemüvegemet helyeztem még szemei elé. Távolra egyáltalán nem látok jól, ami most a meccsen elég nagy hátrány lenne számomra.

-Na ki ez a csinos kisasszony?- jött elém Jobe.

-Hmm nem is tudom.

Lassan el is indultunk, hogy fél hétre odaérjünk. Egy állásponton voltunk, hogy inkább ott várakozzunk, minthogy a hosszú sort kelljen kivárni. Jobe a bejárat előtt egy kártyát akasztott a nyakamba, mondván, majd, mikor leülünk levehetem.

A Bellingham szülök elfoglalták a helyünket, mi Jobe-bal pedig visszamentünk a büféhez, ahol még nem voltak olyan sokan. Vettünk, amit a szülők kértek plusz, amire nekünk szükségünk volt, és már menünk is vissza a helyünkre. Tökéletesen be lehetett látni a pályát és közel is voltunk. Nem bírom kifejezni, hogy mennyire köszönöm ezt nekik.

Fél nyolc előtt kijöttek a csapatok bemelegíteni. Jude intett egyet nekünk, én pedig automatikusan elmosolyodtam. Egyre többet beszélek a fiúval, de inkább csak neten, de ez is jobb, mint a semmi, nem?

Majd a meccs előtt elhangzott a két ország himnusza és nem sokkal később elkezdődött egy igen fontos mérkőzés a focistáknak.

Soha nem tudtam megérteni, hogy hogyan tudnak ennyit futni. Én suliban mindig kapkodtam a levegőt és legszívesebben helyben összeestem volna. Erre ők 45 percen keresztül futnak és nem köpik ki a tüdejüket.

A 17. percben meglett a meccs első találata, sajnos nem az Angol csapat részére. Nem szerettem volna, hogy most ez letörje őket és ez miatt rosszul teljesítsenek, még sok idő vissza van a végéig, addig pedig még bármi történhet.

~~~

Tudom, hogy ez a fejezet elég összecsapott lett de én próbálkozom. Ahogy ezt írtam egyre inkább bennem van az, hogy el szeretnék jutni egy ilyen meccsre!