Csak egy érintés/Jude Bellingham ff./✓

5. fejezet

10 percet ültem nyugodtan a kanapén, mikor megszólalt a kaputelefon. Itt is van Jobe, pedig csak pár perce múlt kilenc. Mindenesetre felengedtem és az ajtó előtt vártam, hogy felérjen.

Nem is kellett sokat várnom. Meghallottam a kopogást az ajtón és már nyitottam is ki az előbb említett tárgyat.
Nem szóltam semmit csak jó szorosan megöleltem az előttem álló döbbent fiút.

-Hiányoztál Jobe!- mondtam halkan mellkasába motyogva.

-Te is hiányztál nekem Gwen! Ugye nem haragszol rám?

-Dehogy haragszom! De gyere be, ne az ajtóban álldogáljunk.- Jobe levette a cipőjét, mivel panelban lakom simán lehet zokniban járkálni, én pedig bezártam az ajtót és a sütő felé vettem az irányt.- Nagyon remélem, hogy éhes vagy, mert rendeltem két pizzát!

-Nagyon éhes vagyok, köszönöm!- vette el a felé nyújtott dobozokat.- Nappaliba vigyem?

-Aham.- nem tudom, hogyan kérdezzék rá a barátnőjére, hogy mégis mizu vele.

-És délután miért hívtál pontosan?- érdeklődtem.

-Hát egyrészt már ugye hiányoztál. Másrészt szakítottam vele...- nézett le a kezére.

-Sajnalom Jobe. És azt is, hogy nem voltam veled, pedig ott lehettem volna de a hülye fejem után mentem.

-Hé semmi baj! Megértettem a reakciódat. Őszintén azért nem mondtam el először, mikor rájöttem, hogy lövésed sincs róla kik vagyunk, mert már több érdek barátom volt. És veled olyan jól megértettük egymást, hogy nem akartam ezzel elrontani az elején. Aztán, ahogy a több mint egy hónap alatt kiismertelek, rájöttem, hogy te nem használnál ki. Hidd el, nagyon bízom benned és tényleg nem ezért nem mondtam el.

-Jobe ezt ne értsd félre de, szeretlek!- bújtam hozzá.- És nem tudom, te hogy vagy vele, de te vagy a legjobb barátom!

-Jaj Gwen, én is szeretlek téged! És nekem is te vagy a legjobb barátom.

Ezután megtettük a vacsinkat, aztán egymás után elmentünk lefürödni. Egyszer aludt nálam Jobe, azóta nálam van egy-két pólója. Amit nem fog visszalapni, mert eltulajdonítottam őket és az éppen kiválasztott darabban alszom. De most az egyszer megszántam őt és az egyik pólóját odaadtam neki, melegítőben volt, így abban is aludt, nacit nem tudtam adni neki.

Befeküdtünk a francia ágyamba, ahol Jobe még nyomkodta a telefonját. Nem zavartattam magam, ráfeküdtem a mellkasára és néztem, hogy mit csinál.

-Jobe.- szólítottam meg.

-Igen?- nézett rám a telefonjából egy pillanatra.

-Mesélsz nekem erről a focista életről?

-Persze!- lerakta a telefont az éjjeliszekrényre, majd belekezdett mondandójába.- Hát én a Birmingham City-nél játszom, de sajna most nem tudok a combom miatt, és majd januárba mehetek újra vissza, ebből kifolyólag én alapból ott is lakom, itt pedig csak albérletem van. A sérülésem ideje alatt nem szerettem volna egyedül lenni, ezért döntöttem úgy, hogy jövök Jude-hoz. Jude a Dortmundnál játszik és decemberben megy az angol válogatottal a vb-re, és képzeld én is mehetek majd vele, de csak kísérni.

-Húha. És akkor kevesebbet fogjuk látni egymást?- szomorodtam kicsit el.

-Hát lehet, de te is jöhetsz majd hozzám és én is jönni fogok hozzátok, ahogy a foci engedi. De hidd el a kapcsolunk ugyan olyan lesz.

-Oké.

Még beszélgettünk kicsit, aztán nem tudom mikor, hogyan de elaludtam.

Reggel egyedül ébredtem. Akárhogy keresgettem Jobe-ot az ágyon nem találta kezem sehol. Nehezen kinyitottam a szememet és láttam, hogy bizony egyedül fekszem és Jobe nincs sehol.

-Jobeee!- kiáltottam el magam a reggeli rekedtes hangomon.

-Na várj picit, éppen szólt Gwen.- hallottam meg Jobe hangját. Beszélt valakivel. Csak azt ne...

-Jó reggelt Gwen!- nyitott be a kis Bellingham a telefonjával a kezébe.

-Kivel beszélsz?

-A báytámmal. Akarsz vele beszélni?- éppen fordította volna felém a telefon képernyőjét, viszont én elég hamar elkaptam a csuklóját, hogy véletlenül se tudja megfordítani a készüléket. A másik kezét is meg kellett fogjam, hogy a képernyőt ne tudja megfordítani a telefonon.

-Ne merd!- tátogtam neki.

-Szia Gwen, mizu?- hallottam meg az idősebb Bellingham hangját a telefon hangszóróján keresztül.

-Szia Jude, minden jó, veled?- még mindig Jobe csuklóját fogtam, mert tudtam, hogy amint elengedem a kezét, felém fordítja az eszközt.

-Velem is minden jó. Na öcsi megyek, mert nem akarok elkésni megint. Szia Gwen, szia Jobe!

-Szia!- köszöntünk el egyszerre e velem szemben álló sráccal.

-Nagy mázlid volt, most az egyszer!- mosolygott rám angyalian Jobe.

-Jobe én nem tudom mit teszek veled ha le mersze égetni a testvéred előtt!

-Nyugi, nyugi Gwen. Még nem találtam ki semmi jót ahhoz.

Majd fogta magát és távozott a szobámból.

Gyorsan felöltöztem, megfésülködtem és mentem a konyhába. Jobe egy bögre teával fogadott, amit én egy puszival az arcán jutalmaztam. Vasárnap van, vagyis nincs meló. Jobe egész nap raér és az okos fejével kitalálta, hogy menjünk el Jude elé, és várjuk meg, ameddig nem végez az edzéssel. Ezt állítólag azért találta ki, mert még nem találkoztam személyesen Jude-dal. Nyögvenyelősen beleegyeztem...