Regénynevelde Írástechnika Tanácsok

Az E/1 nézőpont és típusai

Manapság gyakran találkozni olyan művekkel, melyek egyes szám első személyben íródtak, és kezdő szerzők is gyakran választják ezt a nézőpontot, mert sokaknak ez érződik a legtermészetesebbnek.

Néha hallani olyan véleményeket, hogy az E/1 (vagy a jelen idő) kevésbé irodalmi vagy elegáns, mint az E/3, de ennek a vélekedésnek semmilyen alapja nincsen.

Igaz, a múlt idő és az egyes szám harmadik személy számít a klasszikus elbeszélői formának, mivel a múltban ez volt a legelterjedtebb. Azonban számos klasszikust fel tudunk sorolni, amelyek E/1-ben íródtak: A nagy Gatsby, Jane Eyre, Közöny, Gulliver utazásai, Ne bántsátok a feketerigót, A szolgálólány meséje.

Semmi értelme rangsort állítani a nézőpontok között. Egy szöveg nem lesz se nem jobb, se nem rosszabb csupán attól, hogy első vagy harmadik személyben íródott. Viszont a narráció kétségtelenül meghatározó, és kihatással van a történetre.

Az E/1 narráció típusai

E/1 jelen idő: nem túl gyakori, de egyes zsánerekben manapság népszerű, mert az „éppen most történik" érzete jobban beránthatja az olvasót a történetbe; nem csupán valami elmúltról olvas, ami némiképp nagyobb bizonytalanságban tarthatja a főhős sorsával kapcsolatban is (nem biztos, hogy túléli). Egyes (például az idősebb) olvasók számára viszont szokatlan lehet.

E/1 múlt idő: itt el kell döntenünk, hogy múlt időt úgy szeretnénk használni, mintha éppen akkor történtek volna meg a főhőssel az események, vagy a karakter már előre tudja, mi fog történni, mi lesz mindennek a kimenetele, és ezt érzékelteti is.

Utóbbira példa „az akkor még nem sejtettem, hogy ezzel megváltozik az egész életem" és az ehhez hasonló „kiszólások", vagyis amikor a narrátor olyan információkat oszt meg, amelyeket csak a későbbi énje tudhat, a történetben szereplő énje nem. Időnként lehet ezt az eszközt használni, de érdemes óvatosan bánni vele, mert ugyan jó horog lehet, de vissza is üthet, csökkentheti a feszültséget. Az írók egy része legföljebb csak a történet elején helyez el egy-két ilyen előreutalást, aztán teljesen elhagyja, vagy pedig csak a fejezetek végén, illetve elején használja.

Vagy pedig teljesen nyilvánvalóvá lehet tenni, hogy az egész szöveg egy visszaemlékezés, és akkor persze végig érzékelhető, hogy az idősebb narrátor újraéli a történteket.

E/1 főszereplő: azt a szereplőt választjuk narrátornak, aki leginkább az események sűrűjében van, akinek a legtöbb forog kockán.

E/1 mellékszereplő: nem az a szereplő meséli el a történetet, aki köré az események összpontosulnak, hanem valaki más, aki a partvonalról figyeli őt.

Általában az írók csak jó okkal választanak ilyen karaktert narrátornak. Például A nagy Gatsbyben a kívülálló narrátornak az volt az előnye, hogy egyrészt író volt, sokkal fejlettebb kifejezési eszközökkel, mint a főhős (vagyis a szerzőnek nagyobb szabadsága volt a stílus tekintetében), másrészt pedig lerombolta volna a Gatsby köré felépített rejtélyes aurát, ha ő meséli a történetet. Másik példa Watson mint narrátor a Sherlock Holmes-történetekben – nyilvánvalóan lehetetlen vállalkozás lett volna az író számára, hogy belehelyezkedjen egy excentrikus zseni tudatába.

Bizonyos történeteknél működhet, de egy mellékszereplő szemszögéből az olvasó és az események között nagyobb lesz a távolság (az olvasó úgy érezheti, kimarad a fő történésekből), így csak akkor válassz ilyen narrátort, ha a hátrányok mellett valamilyen komoly előnnyel szolgál.

Mindentudó E/1: ritka, de előfordul, hogy az E/1 narrátor felveszi a mindentudó E/3 jellemzőit, például belelát a többi szereplő fejébe.

Ezen kívül persze egynél több narrátora is lehet az E/1 nézőpontú történeteknek, de később kifejtem, hogy miért kell vigyázni a sok nézőpontkarakter szerepeltetésével.