Regénynevelde Írástechnika Tanácsok

Nézőpontkezelés E/3-ban

A rosszul alkalmazott E/3 elbeszélések legnagyobb problémája a hibás nézőpontkezelés.

Ennek különböző fokozatai vannak. A legkönnyebben orvosolható, ha valaki ismeri a különböző nézőpontokat, eldöntötte, hogy közeli E/3-ban, egy bizonyos karakter szemszögéből írja meg a művét (vagy van több egymástól elkülönített nézőpontkaraktere), de néha becsúszik egy-egy mondat egy másik szereplő nézőpontjából. Ez bárkivel előfordulhat, ha nincs minden bekezdésben ilyen elcsúszás, akkor viszonylag könnyű is javítani.

A súlyosabb kategória az olyan kézirat, amiről nem lehet eldönteni, hogy ez most közeli E/3 vagy mindentudó elbeszélés: néha úgy tűnik, mintha az egyik karakter nézőpontjában lennénk, de közben időnként megkapjuk a többi szereplő nézőpontját is, viszont a mindentudó narráció jellemzői nem érthetők tetten a szövegen...

Röviden az egész nézőpontkezelés kaotikus, és ilyen szövegeket nemcsak a kezdőknél látni, hanem többkönyves szerzőknél, sőt, kiadott regényeknél is.

Nézzünk erre egy tipikus példát:

„Gábor az ajtóhoz lépett, beütötte a kódot, és a katona azonnal berontott a szobába. A hadnagy idebent is körülnézett, elsőként Szilvi ágyához ment és belesett alá, de nem látott semmit. A lány mindeközben tágra nyílt szemmel figyelte a férfit, összehúzta magát, a játékát magához szorította, mintha attól félne, hogy a hadnagy elveszi tőle és falhoz vágja. A bejáratnál a katona barátnője állt, nekitámaszkodott a keretnek, és így várakozott, az arcvonásai meg se rezdültek, de a szeme sokat elárult. Mulattatta a felfordulás, és hogy a kis vakarcs bajba került. Szilvi látta mindezt, és nagyon utálta a nőt. Zsigerből taszította a személye, akárcsak a hadnagy esetében. Gábor tartott tőle, hogy a katona kárt tesz a lányban, nagyon feldúltnak látta."

A jelenetben négy szereplőt látunk, és minden egyes karakter nézőpontjából kapunk egy-egy mondatot. Ott a hadnagy („nem látott semmit"), Gábor („tartott tőle"), Szilvi („utálta a nőt") és a hadnagy barátnője („kis vakarcs").

Ha úgy nézzük a szöveget, hogy közeli E/3-ban íródott, akkor tele van nézőponthibákkal, ha úgy, hogy mindentudóban, akkor csak egy nézőponttörés van benne, viszont így is nagyon zavaros és átgondolatlan szemszögváltásokat találunk.

Vegyük azt, hogy a szerző szerint ő mindentudó nézőponttal dolgozott. A gond csak az, hogy a szöveg alapján meg lehet mondani, hogy a szerzője ismeri-e különböző nézőpontokat, és tudatosan használja-e őket, vagy sem.

Magából a részletből arra lehet következtetni, hogy a szerző nézőpontkezelése teljesen ötletszerű (pl. először kívülről mutatja a lányt, majd a nőt, aztán belülről a nőt, majd a lányt), nem logikusan vált, így a jelenetnek nincs fókusza, csapong a különböző lelkiállapotú karakterek között. Erre nem ad felmentést, ha az író azt mondja, hogy ő mindentudó nézőponttal dolgozott, mert az összevissza csapongó káosz nem mindentudó nézőpont.

Akik úgy írnak E/3-ban, hogy vagy nem tudják, egyáltalán milyen nézőpontok vannak azon belül, vagy pedig azt hiszik, a mindentudó nézőpontban csinálhatnak, amit csak akarnak, az ő szövegükön gyakran az látszik, hogy semmi rendszer nincsen a nézőpontkezelésükben.

Mellesleg szerkesztésnél ez az egyik legnehezebben javítható dolog: közeli E/3-ban egy-egy elcsúszott mondatot könnyű javítani, de ha semmilyen rendszer nincs a nézőponthasználatban, akkor gyakorlatilag az egész kéziratot újra kell írni.

Van egy fogalom, ami külföldi cikkekben gyakran előkerül, és ez pedig a fejek közti ugrálás (head-hopping). Általában zavar van akörül, hogy mi számít annak, és mi nem, ami valószínűleg onnan ered, hogy ez mást jelent a különböző nézőpontokban.