Regénynevelde Írástechnika Tanácsok

Mutass konkrét részletekkel

A specifikus részletek szintén mutatás felé viszik a szöveget.

Ez például inkább mondás: a villa fényűző volt, a berendezés minden darabja gazdagságról árulkodott, a vörös bársonnyal húzott székektől a drága fából készült asztalkákig.

Itt inkább állítottunk valamit, de meg lehet ezt írni több mutatással is: Edgar belépett a szalonba, ahol rögtön felkapta a tálcáról az egyik teli kristálypoharat, majd levetette magát a bársonyhuzatos pamlagra, és csizmás lábát fellendítve a mahagóni asztalra nagyot kortyolt a chiantiból...

Ez a mondat ugyanúgy betöltötte azt a funkciót, mint az előbbi: tudtunkra adta, hogy ez egy gazdag ház, de nem egyszerűen kijelentette, hanem rávezetett a "szalon", "kristály", "pamlag", "mahagóni" és "bársony" szavakkal. Ezek mind olyan részletek, amelyek segítségével nagyjából magunk elé tudjuk képzelni a környezetet, míg ha egyszerűen csak annyit mondunk, hogy fényűző a berendezés, az sok mindent jelenthet.

Ezt kifejezetten érdemes észben tartani, ha fantasztikus történeteket írsz. Egy realista műben ha a szerző annyit ír, hogy bevásárlóközpont, akkor az olvasónak akkor is lesz arról fogalma, az hogy nézhet ki, ha a szerző külön nem írja le. Viszont ha a fantasydben a főszereplő elmegy a goblinok várába, ott az olvasónak nincs vonatkoztatási alapja.

Ilyenkor fokozottan ügyelj arra, hogy ne fogalmazz homályosan. Ne csak annyit írj, hogy a trónterem óriási volt, hanem mutasd meg, hogy a főhős léptei visszhangot vetnek a kivájt sziklán, és amikor felnéz, nem is látja a plafont, mert odáig nem ér el a fáklyák fénye.

Mindezeket a tippeket figyelembe véve is fontos tudni, hogy nem kell mindent mutatni. Ha szerző szélsőségesen komolyan veszi a "mutasd, ne mondd" tanácsot, a szövege nehézkes és túlírt lesz. 

Évekkel ezelőtt a szabályhoz egy olyan képet láttam, amin az egyik példamondat ennyi volt, hogy „Lekéstem a buszt.", a másik pedig ennek a hosszabb változata: „Rohantam az utcán, a kezemmel kalimpálva. – Állj! Álljon meg! – kiáltottam, de a busz továbbhajtott, én meg tehetetlenül néztem utána."

Ezzel a két mondattal azt akarták szemléltetni, hogy a második, hosszabb változat mennyivel jobb, de hacsak nem egy nagyon fontos eseményt késett le a karakter azáltal, hogy nem érte el a buszt, tökéletesen megfelel az a mondat is, hogy „Lekéstem a buszt."

Te milyen tanácsot adnál még ehhez a témához?

További írástechnika tanácsokért keresd fel az Így neveld a regényedet blogot!