Mutass mondással

35 3 0
                                    

A mutatást és a mondást nem szabad úgy elképzelni, mint két élesen elhatárolható ellenpólust, ugyanis mutathatsz akkor is, amikor valójában csak információt adsz át.

Ez a csata mutatása: Jack szívverése a fülében dübörgött, ahogy kimászott a lövészárokból. A távolban apró, sárga fények villantak fel, és két bajtársa halottan terült el előtte. Jack levetette magát a földre, és elkezdett átkúszni a szögesdrót alatt.

A csata elmesélése: A csata egész éjszaka tartott, és mindkét oldal nagy veszteségeket szenvedett el.

A csata elmesélése némi mutatással színezve: A folyamatos bombázás az éjszakai égboltot nappali világosságba vonta. Mire megvirradt, a fegyverek elcsöndesedtek; a csatatér vöröslött, mint a pipacsmező.

Az utolsó példa szintén mond, és hasonló információkat hoz az olvasó tudtára, mint a teljesen elmondó változat, de érzékletesebb.

Másik szituáció: a férfi meg akarja kérni a barátnője kezét, de fél, hogy elutasítják. Mond: Péter elvitte Annát a város legdrágább éttermébe, de még a desszert után sem tudta rászánni magát, hogy elővegye a gyűrűt.

Mond mutatással színezve: Péter egy órán keresztül gyűrögette az ölébe terített damaszt szalvétát, miközben a gyémánt a zakója zsebében ólomnehézségűvé változott.

Mindkettő összefoglalja azt az egy órát, amit Péter az étteremben töltött, de a második jobban átadja a férfi idegességét, érzékletesebb. Nem mondja ki, hogy egy drága étteremben vannak, hanem rámutat egy részletre, a damaszt szalvétára, amiből az olvasó kitalálja, hogy ez egy elegánsabb étterem. Nem mondja, hogy Péter ideges a lánykérés miatt, hanem érzékelteti azzal, hogy gyűrögeti a szalvétát, és ólomsúlyúnak érzi a gyűrűt.


Te milyen tanácsot adnál még ehhez a témához?

Regénynevelde Írástechnika TanácsokWhere stories live. Discover now