Az E/1 narrációt sok író azért választja, mert jobban „behúz" a történetbe, hozzáadhat a történet valószerűségéhez, hogy a mesélő maga is része az eseményeknek. Valamint azzal, hogy a szereplő közvetlenül szól az olvasóhoz, egy bensőségesebb kapcsolatot alapoz meg.
A történetben megjelenő „én"-t az olvasók időnként azonosítják az íróval. Kiváltképpen akkor, ha a szereplő és az író között vannak hasonlóságok (ha egy huszonéves férfi ír egy gimnazista fiúról, sokan azt fogják képzelni, hogy a saját gyerekkorát írja le; ha egy egyetemi tanár ír egy professzorról, sokan azt hiszik, hogy a saját környezetéről mintázta a szereplőket).
Ha egy szerzőt aggaszt az, hogy esetleg azonosítják majd a főszereplőjével, akkor talán érdemesebb E/3-mal próbálkoznia.
Amiért kezdő írók könnyebben kezelik az E/1 nézőpontot, mert annál lényegesebb kevesebb az esélye, hogy akaratlanul nézőpontot váltanak.
Ugye, ha megalapoztuk, hogy a történetet közeli E/3-ban meséljük el, akkor nem írhatunk olyat a nézőpontkarakterről, hogy „Anita nem látta, ahogy a bérgyilkos a háta mögé lopózik". Ha ezt áttesszük E/1-be („nem láttam, ahogy a bérgyilkos mögém lopózott"), egyértelműbb, hogy ha a narrátor nem látta, akkor nem tud róla beszámolni.
A másik gyakori probléma E/3-ban, amikor a szerző ugrál a különböző karakterek nézőpontja között. Ez szintén kevésbé fordulhat elő E/1-ben.
Az E/1 további előnye lehet, hogy nagyon különleges szemszögeket is meg lehet ismertetni az olvasóval, beleélheti magát egy tőle erősen különböző ember tudatába. Ez E/1-ben hatásosabb, mint E/3-ban.
Ilyen érdekes szemszögek lehetnek például egy gyerek, autista, mentális problémákkal küzdő karakter, megbízhatatlan narrátor. Azért azt is hozzá kell tenni, hogy íróként ezeknek a karaktereknek a megjelenítése sokkal nehezebb E/1-ben.
Ha te egy 23 éves egyetemista vagy, persze nem elvetendő ötlet, hogy a narrátorod is egyetemista legyen, hisz őt valószínűleg nagyon hitelesen meg tudod jeleníteni. De ha már van némi gyakorlatod az írásban, érdemes időnként kísérletezni a tiedtől (esetleg gyökeresen) eltérő nézőpontokkal, karakterekkel is. Lehet, hogy nagyobb kihívás, de a végeredmény érdekesebb és izgalmasabb lehet a te és az olvasóid számára is.
Megbízhatatlan narrátorok
Az egyik legérdekesebb lehetőség, ahol hasznát veheted az E/1 nézőpontnak, azok az olyan történetek, amelyekben a narrátor nem megbízható.
A megbízhatatlan narrátor szándékosan (hazudik, eltitkol dolgokat) vagy önhibáján kívül (őrült, amnéziás) nem a valóságnak megfelelően meséli el az eseményeket.
Megbízhatatlan elbeszélőt találunk például a Lolitában, Zabhegyezőben, Üvöltő szelekben, Amerikai pszichóban, A csavar fordult egyetben stb. Ezek a művek mind E/1-ben íródtak, és sokan úgy határozzák meg a megbízhatatlan narrátort, hogy az az E/1 sajátja.
Nem lehetetlen, hogy valaki E/3-ban használjon megbízhatatlan narrátort, ám ami miatt nem javasolják, hogy az olvasók sokkal inkább elfogadják azt, ha a történetben szereplő karakter hazudik vagy elhallgat részleteket, mintha az E/3 elbeszélője tenné ezt. Az utóbbi esetben az olvasó úgy érezheti, a szerző becsapta őt.
YOU ARE READING
Regénynevelde Írástechnika Tanácsok
Non-FictionVálogatás az Így neveld a regényedet írástechnika blog legnépszerűbb cikkei közül. Hátha valaki szívesebben olvas itt. Plusz várhatóak itt olyan tartalmak, amik a blogból kimaradtak. További cikkekért keresd fel a igyneveldaregenyedet.blogspot.com-o...