Regénynevelde Írástechnika Tanácsok

Az E/3 nézőpont és típusai

Az E/3 még az E/1-nél is gyakoribb narrációs mód, amelynek több típusa is létezik, mint például a mindentudó vagy a közeli E/3.

Míg a múltban a művek többsége mindentudó narrációt alkalmazott, manapság népszerűbb a közeli E/3 nézőpont. Azon szerzők számára pedig, akik az E/1-ben való mesélést túlságosan személyesnek vagy kötöttnek érzik, kézenfekvő alternatíva a közeli E/3.

Még az olyan zsánereknél is, melyeknél akár néhány évtizeddel ezelőtt is népszerűbb volt a mindentudó nézőpont (például romantikus regények, fantasy), mára már elterjedtebb a közeli E/3.

A mindentudó szemszöget a legnehezebb jól csinálni, emellett egyes olvasókat elidegeníthet a mindentudó elbeszélő, régiesnek, mesterkéltnek találhatják, ami megtöri számukra az illúziót. Ettől függetlenül – ugyanúgy, mint a többi elbeszélésmód esetében – bizonyos történeteknél ez a típus lehet a legmegfelelőbb.

Mielőtt kiválasztod a használni kívánt nézőpontot, célszerű átgondolni, hogy milyen zsánerben írsz, hány nézőpontkaraktert szeretnél, mire akarod a hangsúlyt helyezni, az eseményekre vagy a karakterekre.

Az E/3 nézőpontok közül a két legnépszerűbb a közeli E/3 és a mindentudó nézőpont, de ezen kívül még létezik dramatikus E/3 és fókuszált mindentudó nézőpont is. Ezzel a négy típussal fogok bővebben foglalkozni a továbbiakban.

Közeli (más néven korlátozott) E/3 nézőpont: 

Sok szempontból hasonlít az E/1-re, ugyanis egyszerre csak egy karaktert követünk; csak arról tudunk, csak azt látjuk, azt halljuk, azt érzékeljük, amit a nézőpontkarakterünk is tud és érzékel. Egyedül az ő fejébe látunk bele, csak az ő gondolatait és érzéseit ismerjük, valamint őt nem mutathatjuk kívülről.

Kicsit rugalmasabb, mint az E/1 elbeszélésmód, a narratív távolságokkal jobban lehet benne játszani (amellett, hogy mindig megmaradunk a kiválasztott karakter nézőpontjában), viszont az olvasó nem érzi olyan intimnek, mint az E/1-et.

Egy vagy több nézőpontkarakter: természetesen E/3-on belül is lehet több nézőpontkaraktert használni, amelyekre ugyanúgy vonatkozik, hogy az adott karakter részében mindent rajta keresztül érzékelünk, csak az ő gondolatait ismerjük stb. A különböző karakterek nézőpontjai világosan elkülönülnek egymástól, közöttük a fejezetek között vagy a fejezeten belüli üres sorok után válthatunk.

Mindentudó E/3 nézőpont:

A narrátor, mint egy istenség, felülről figyeli az eseményeket, mindent tud és mindent lát, ismeri a múltat és a jövőt, olyasmivel is tisztában van, amivel esetleg egyetlen karakter sem.

Ennél a nézőpontnál egy jeleneten belül megmutathatjuk több szereplő gondolatait, érzéseit is. (Ettől függetlenül a gyakorlatban 100%-ig mindentudó narrátor nincs, szelektálni fog, hogy mit mond el, melyik szereplő elméjébe néz bele.)

Fontos, hogy a főszereplőt is kívülről látjuk (még ha bele is látunk a fejébe), nem rajta keresztül értesülünk az eseményekről, hanem a narrátoron keresztül, az ő hangján.

Objektív vagy szubjektív elbeszélő: a mindentudó narrátort besorolhatjuk aszerint, hogy rendelkezik-e egy felismerhető hanggal, vagy szinte láthatatlanul van jelen a szövegben, és teljesen objektíven ismerteti az eseményeket. A klasszikus mindentudó nézőpontot használó regényekben (például a 19. században) elterjedtebb volt az olyan narrátor, akinek volt külön személyisége, véleménye, és olykor maga is értelmezte, megítélte az eseményeket és a szereplőket.

Manapság már gyakoribb a láthatatlan, személytelen, narrátor, aki teljesen objektíven meséli el a történetet. Ennek az az oka, hogy a mai olvasók már nem viselik el a prédikálást, ha a narrátor közbeszól, és elmagyarázza nekik a történetet, vagy ítéletet hoz.

A szubjektív narrátor mesélő minőségben működhet, vagyis nem véleményez, viszont van egy nagyon erős elbeszélői hangja (ez a gyermekeknek szóló történeteknél gyakran jellemző). A másik lehetőség, ha humort használ, és ironikusan meséli a történetet – a humor egy erős érv lehet a mindentudó nézőpont mellett.

Dramatikus E/3 nézőpont:

Mintha csak egy filmet néznénk, látjuk és halljuk, hogy mi történik, de nem hatolunk be egy karakternek sem az elméjébe, nem ismertetjük, hogy mit gondolnak vagy éreznek.

Nagyon kötött, tulajdonképpen megmaradunk egy narratív távolságban végig, ami viszont nagyon eltávolít a karakterektől, ezért egész regényeken keresztül ritkán használják, de egy-egy fejezet erejéig jó eszköz lehet (például amikor egy kicsit meg akarod mutatni egy olyan karakter szemszögét, akinek viszont nem akarsz betekintést adni a fejébe).

Példa (nagyjából végig) Hemingway-től A fehér elefánt formájú hegyek.

A szórakoztató irodalomban a közeli E/3 narráció a legelterjedtebb, a többi kísérleti nézőpontnak számít, amit ritkábban alkalmaznak.