Érzelmek leírása és a narráció

35 5 0
                                    

Egy gyakori tévhit az írók körében, hogy ha a jelenet eredendően érzelmes vagy szó van benne érzelmekről, akkor az automatikusan azt jelenti, hogy kicsi a narratív távolság, közel vagyunk a karakterhez.

Ez nem így van, az érzelmek ábrázolásának is ugyanúgy vannak szintjei.

„Éva utálta Mátét." – bár a karakter egy személyes érzéséről beszélünk, ez még mindig egy ténymegállapítás.

„Éva meglátta Mátét az asztala előtt, és a csoki rögtön megkeseredett a szájában, a keze ökölbe szorult. Az a szemét! – gondolta magában, de még éppen megállta, hogy rámorduljon." – itt nemcsak tényt közlünk, hanem érzékeltetjük a gyűlöletet.

Ha csak elmagyarázzuk (akár E/3-ban, akár E/1-ben), hogy a karakter hogyan érez, de nem mutatjuk, nem tesszük átélhetővé, az a rész ugyanolyan távoli lesz, mintha a reggelijét írnánk le. Ha íróként csak elmagyarázod, hogy a főszereplőd szerint a párja milyen csodálatos, és mennyire szerelmes belé, az kevésbé lesz hatásos meg átélhető, mint ha belehelyeznéd őket egy romantikus szituációba, és megmutatnád az érzelmeiket.

Átélhetővé pedig azzal lehet tenni egy ilyen jelenetet, hogy mélyítjük a narrációt, és ahogy láttuk, a mélyebb szinteken jobban használjuk a karakter érzékelését, pontosabban átadjuk a gondolatait azáltal is, hogy az ő hangját használjuk.

Segít ebben még a „filter" szavak kiiktatása, vagy legalábbis csökkentése. Ilyen filter szavak a látta, hallotta, szagolta, ízlelte, érezte, gondolta, tudta stb. Ezeket a szavakat azért nevezik filter szavaknak, mert emlékeztetik az olvasót arra, hogy nem ő vesz részt a történetben, hanem a nézőpontkarakter, és minden esemény rajta keresztül, az ő érzékelésén átszűrve jut el hozzá. Ez egyrészt nagyobb távolságot iktat be a történet és az olvasó közé, mivel az „András érezte, hogy a bögre meleg" kevésbé közvetlen, mintha egyszerűen csak annyit írnánk, hogy „a bögre melengette a kezét".

A távolság megválasztásával azt is lehet manipulálni, hogy az olvasó mennyire empatizáljon a karakterrel. Hiába találsz ki egy szerinted szerethető főszereplőt, ha nagyobb távolságot tartasz tőle, az olvasó nem fogja megkedvelni. Nem fogja annyira érteni a motivációit, nem érez vele együtt, hidegen hagyja a karakter.

Persze ha egy kimondottan negatív karaktert írtál, a közeli nézőpont felnagyíthatja a hibáit.

Ugyanúgy, mint a rendezőnek, az írónak is tudnia kell, mikor milyen távolságból mutassa meg az eseményeket, mikor alkalmazzon távoli nagytotált, és mikor fókuszáljon a karakter apró rezdüléseire, és alkalmazzon szuperközeli felvételt.


Te milyen tanácsot adnál még ehhez a témához?

Regénynevelde Írástechnika TanácsokDonde viven las historias. Descúbrelo ahora