𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑡𝑤𝑜ɞ

Az út kellemesen telt, jól elbeszélgettünk, zenét hallgattunk és Jungkook még énekelt is.

Egy újabb dolgot tudtam meg róla. Fantasztikusan jó hangja van! Olyan hang amivel az ember csak úgy rendelkezhet, ha azzal születik. Kicsit le is szidtam amiért ezt nem mondta el eddig.

Viszont mire oda értünk már veszekedtünk. Hogy miért, vagy, hogy miből azt pontosan nem tudom meg mondani, de szinte meg öltük egymást a szemeinkkel. Ez mondjuk hiányzott már, az utóbbi időben túl kedves volt hozzám, és olyankor mindig furán érzem magam, mindig azt a kellemes bizsergést váltja ki belőlem amit nem akarok.

Karba tett kezekkel mentünk egymás mellett, találkoztunk Yoonával is út közben, elbeszélgettünk vele pár percet, majd a helyeinkre kísért minket, onnan meg ment vissza a csapatához.

Hatalmas a színház, és gyönyörű is. Már vannak páran, de biztos vagyok benne, hogy még jönni fognak elég sokan. Jungkookkal elkezdünk beszélgetni a színházról és a fellépőkről, szóval az a kellemetlen hangulat egyből el is szállt tőlünk.

Kb, fél órát még csak várakozva ültünk, addigra rendesen megtelt az egész helyiség, legtöbben idősebbek voltak, csak páran voltunk fiatalok.

Nem Yoonáék kezdték, többen voltak ott akik ma előadnak valamit. Az első nekem nagyon tetszett, Jungkooknak viszont nem annyira.

Én mindegyiket csillogó szemekkel néztem végig, a feketének meg csak Yoonáék tetszettek, ebből is vitáztunk pár percet, mert szerintem mind jók voltak, szerinte meg csak a mi csapatunk voltak jók.

- Nagyon jók voltatok.- mosolyog Jungkook Yoonára, meg persze az egész csapatra.

- Köszönjük, Jungkooksshi.- ugrik a nyakába nevetve.

- Csodálatosak voltatok.- dicsérem meg őket én is.

- Köszönjük, Tae.- ölel magához engem is.

Nem beszélgettünk sokat, nekik is menniük kellett, és Jungkook sem akart már maradni, sürgősen bulizni támadt kedve. Nekem meg semmi kedvem nem volt, hogy bulizni menjünk. Nem szeretem ezeket a helyeket, szerintem semmi értelme nincs, hogy leiszod magad, jól érzed magad pár órát aztán meg másnap nem vagy jó semmire, az egész idő pocséklás. Életemben, ha egyszer elmentem Jiminievel bulizni, de csak azért mert nem hagyott békén.

Az autókázásunk csendben telt, próbáltam a legkedvtelenebb arcot vágni, abban reménykedve, hogy feladja és inkább haza visz, hogy egyedül menjen el. Ez viszont nem következett be, nyugodt lélekkel parkolt le egy szórakozóhely előtt.

- Jó lesz, ígérem.- áll meg mellém, csak sóhajtok egyet és inkább a bejárat felé veszem az irányt. - Nem azért áltál velem szóba, hogy megtanítsalak csajozni?- siet utánam. Szemöldök ráncolva nézek rá, mert nem értem ezt most minek hozza fel, azt hittem ezen a hülyeségen már rég túl vagyunk. - Most bulizunk egy jót, és felszedünk egy egy csajt, vagy, ha szeretnéd csak egyet.- mosolyog rám perverzen, ilyet tekintetem láttán pedig kitör belőle a nevetés, nyakamba karol és beljebb vonszol.

A hely tele van velünk egy idősekkel, gondolom mert szombat van, még nincs olyan késő kilenc, fél tíz fele járhat az idő de már a többségük mind részegen nyomják.

Jungkook a pulthoz húzott engem, kikért két italt, egy sárgás barnás színűt magának, és egy átlátszót az én kezembe nyomott.

- Ez nem olyan erős.- int az italra amit az én kezembe nyomott. - Amúgy, jól áll a pólóm.- néz a szemembe mosolyogva, majd bele iszik italába. Most örülök, hogy ezen a helyen vagyunk, mert így nem láthatja, ahogy pironkodom tőle.