𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑓𝑜𝑢𝑟ɞ

- Haragszom!- csapja el rólam fejét karba tett kezekkel.

- Most miért?!- nézek rá értetlenül.

- Miért csak most mondod, hogy szerelmes vagy?!- förmed rám. Jaj ne kezd kérlek...

- Eddig is tudtad, hogy az vagyok!- kezdünk el kiabálni egymással, ami nem szokatlan nálunk.

- Én úgy tudtam, hogy Min Yoongiért vagy oda!!

- Én is így tudtam, oké?!- háborodom fel.

Egy parkban sétálunk, vagyis annak indult, és veszekedés lett a vége. Elmentünk Jin éttermébe kajálni, és már ott elkezdtem neki mesélni a dolgokat, de azt, hogy beleszerettem őfelségébe csak most tudtam kinyögni neki, és hát eléggé felkapta a vizet.

- Egyáltalán mikor?- kérdezi már teljesen nyugodt hangnemben. Sóhajtva ledobom magam egy random padra és kezeimbe temetem arcomat.

- Nem tudom Jiminie...- motyogom tenyerembe. Barátom leül mellém és hátamat kezdi el simogatni, majd teljesen átölel. - Még magamnak sem mertem bevallani tegnapig, pedig tudtam, hogy nem szimpla barátság amit érzek, ha vele vagyok.- hajtom fejem az övére, Jimin csak csendben hallgat engem.

- Már egy ideje furán érzem magam mellette, de féltem még magamnak is bevallani, hogy miért érzem úgy magam... És ez az érzés teljesen más, nem olyan amit Yoonginál éreztem, nem is voltam belé szerelmes csak túlságosan tetszett szerintem.- gondolkodom el.

- Szerintem beszéld ezt meg vele.- tanácsolja. - Nem hiszem el, hogy vele rúgtál be előszőr.- kezd el nyávogni szomorúan, amin nevetve reagálok.

- Az első csókom is az övé.- motyogom magam elé. Chim nem mond semmit, újra átölel egy pár perc erejéig aztán pedig felhúz a padról rám parancsolva, hogy verjem ki az eszemből Jungkookot, és elkezdett húzni valahova.

Nem szóltam semmit, hagytam hadd vigyen amerre akar, addig is eltereli a figyelmem, már amennyire eltudja most... Tegnap elég könnyű volt részeg fejjel azt bevallani magamnak, hogy én bizony tényleg beleszerettem, most viszont akármennyire töröm az agyam nem tudok rájönni, hogy mikor történt pontosan.

A telefonom reggel óta nézegetem, de még mindig semmi, és nemsokára már beesteledik, és eldöntöttem, ha estig nem keres, akkor én fogom. Muszáj beszélnem vele erről, ha elérem, hozzá biztos nem fogok elmenni...

Nagyon nem kellett volna elmennünk arra a hülye bulira! Amiatt történt minden, minden az ő hibája! De, megtehettem volna azt is, hogy nem iszom, szóval az én hibám is...ahj annyira szar most minden.

Bár, a szívem mélyén örülök, hogy így történt, a gondolataimban hiába hibáztatom őt, a tudatalattim mindig megszólal, hogy mennyire is élveztem, és hogy mennyire boldog egy felem, hogy ez még is megtörtént.

Egy ideje már vágyom erre, csak még magamnak sem mertem megmondani pontosan, hogy az a valaki akire vágyom az Jungkook. És, hogy miért? Egyszerű a válasz. Félek Jungkook érzéseitől, nem tudom, hogy ő mit gondol a melegekről, nem tudom, hogy ő hogyan áll hozzá, a fiú-fiú kapcsolatokhoz. Azt viszont tudom, hogy egy nőcsábász, a fél sulival dugott már, és ha rákérdeznék büszkén vallaná be, hogy igen így van.

Bizonytalan vagyok magamban is, jó oké hagyta, hogy rávessem magam, de ez nem azt jelenti, hogy ő is úgy érez irántam, ahogy én ő iránta.

Túl gondolom az egészet, ugye?

Nem tehetek róla, egyszerűen nem tudom őt kiverni a fejemből...

- Kim Taehyung!- Jimin erőteljes hangjára megugrok, és csak ekkor eszmélek fel, hogy hol is vagyunk. A kedvenc cukrászdánk teraszán ülünk, észre sem vettem, hogy itt vagyunk.