𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦ɞ

Természetesen elfogadtam Jungkook ajánlatát, hülye lettem volna, ha nem teszem

Igazából még szívesen maradtam volna a városban, hisz jó idő volt, és szeretek sétálni, de inkább nem hoztam fel neki, majd később eljövök Jiminnel, ha ráér.

Az autókázás csendben telt, én csak néztem ki a fejemből, Jungkook pedig az útra koncentrált, vagy lehet, hogy épp agyal valamin, nála soha nem lehet tudni min jár az esze.

- Amúgy...kérdeznék valamit.- töri meg a csendet. Szóval agyalt valamin, és velem kapcsolatban...

- Kérdezz csak.- fordulok felé egész testemmel, egy pillanatra rám néz, majd egyből vissza az útra. Kíváncsivá tett, bár biztos nem olyan nagy dolog amit kérdezni szeretne.

- Tudod,...akkor éjjel amikor nálatok aludtam.- megáll beszédében, én bólintok jelezve tudom melyik napról beszél.
- Az anyukád amikor meglátott, Yoonginak nevezett. Kire gondolt?.- kérdése teljesen ledöbbentett, azt hittem fel sem figyelt arra, hogy anya aznap este azt hitte Yoongi volt velem.

Hirtelen azt sem tudom mit mondjak neki. De, ha elmondom neki, hogy Min Yoongi az akit anya hitt, akkor talán elmondja honnan ismeri őt? Yoongs azt mondta, hogy ismeri és, hogy tőle kérdezzem, csak hát nem mertem neki fel hozni, de lehet így magától elmondja.

- Oh, hogy az?- szólalok meg pár pillanat múlva. - Azt hitte te vagy Min Yoongi, mivel még egyikőtökkel sem találkozott.- magyarázkodom neki. Nem látom hogyan reagál rá, mivel még mindig az utat figyeli. Nem szólal meg, gondolom biztos azon töri az agyát, hogy arra a Min Yoongira gondolok- e akire ő.

- A morcos törpére gondolsz?- néz rám, ismét csak egy pillanatra. Nem szép dolog, hogy ilyen szavakkal illeti Yoongit, mégis nevetnem kellett rajta, elvégre mindkét megnevezés igaz rá. - Na, most min nevetsz ennyire?- mosolyodik el.

- Semmi, semmi.- intem le. - Amúgy igen, arra a Min Yoongira gondolok.- bólogatok.

- Nem is tudtam, hogy jóban vagytok.- parkol le, mivel idő közben megérkeztünk a házamhoz.

- Miből gondolod, hogy jóban vagyunk?- kérdezek rá, közben kikapcsolom a biztonsági övemet, hogy jobban eltudjak helyezkedni. Jungkook is így tett, felém fordulva egész testével figyelt rám.

Olyanok voltunk mint két régi jó barát akik pletyiznek egy jót.

- Ha anyukád azt hitte, hogy én ő vagyok, akkor gondolom úgy tudta, hogy aznap vele találkozol.- ad magyarázatot gondolat menetére.

- Jóban vagyunk, igen. De nem állunk közel egymáshoz, csak korrepetáltam aznap matekból.- mesélem el neki, még mindig abban reménykedve, hogy elmondja milyen kapcsolatban voltak, és hogy már miért nincsenek.

- Én is jóban voltam vele még régebben.- kezd bele a mesélésbe, és amint meghallom fel is csillannak szemeim. Végre! - Legjobb barátok voltunk.- gondolkodik el.

- És már miért nem vagytok?

- Mert egy fasz voltam. Csúnyán össze vesztem az apámmal, és amikor dühös vagyok nem tudom kontrolálni magam. Yoongi próbált engem megnyugtatni, de olyannyira elvesztettem magam felett az irányítást, hogy nem érdekelt mit mond. Az apámon nem tudtam levezetni, és én hülye őrá vezettem le. Össze verekedtünk, azóta nem áll szóba velem.- ledöbbentem. Mindenre gondoltam, de erre nem.

Jungkook rám emelte tekintetét, mesélése közben végig csak egy pontot bámult, gondolom a reakciómat nézte.

- Bocsánatot kértél tőle?- kérdezek rá lágy hangon.

- Hahh.- sóhajt hangosan. - Napokig a bocsánatáért könyörögtem, de egy idő után feladtam. Yoongi nem az a fajta aki hamar megtud bocsátani, és én teljesen meg is értem őt. A legjobb barátja voltam, én sem viselkedtem volna másképp a helyében.