𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑒𝑖𝑔ℎ𝑡ɞ

- Chim...ez nagyon nem jó ötlet.- szólalok meg aggódva, megállni viszont nem tudok olyan erősen húz maga után.

- Jaj, ne nyafogj már, Tae! Sokan vannak ott, fel sem fog tűnni, hogy kilógtunk.- int le gyorsabbra véve a tempót.

Ezzel egyáltalán nem segített aggodalmamon. Biztos bajba fogunk kerülni, ha észre veszik, hogy nem vagyunk bent órán, és nem is ez a gond, ha felhívják az apámat, na akkor már biztos halott vagyok.

Ez a hülye kirángatott a suliból még mielőtt bementem volna angol órára, mire észbe kaptam, hogy mi van, már a suli másik felénél voltunk. Nem tudom miért, de Jimin a kosár pálya felé akar menni, és engem is magával hozott! Pedig én nem akarok oda menni, főleg most nem! Még a végén valaki azt fogja gondolni, hogy miatta vagyok ott, ezt meg nem akarom.

Soha nem voltam még itt, nem érdekel, hogy mit csinálnak itt, és eddig Jimint sem érdekelte! Amikor oda értünk meglepődtem, mert most senki nem volt ott, pedig tényleg mindig it szoknak lenni a lányok, mert meghalnak ezekért a fiúkért.

A pályán volt az egész csapat, mind mezben vannak, és nagy beleéléssel gyakorolnak. Istenem, csak tudnám mi mit keresünk itt, ez annyira ciki.

- Bekell vallanom neked valamit drága barátom.- kezd bele Jimin amikor oda érünk, és csak úgy megjegyzem, hogy egész a korlátig sétált. A pálya elvan kerítve, ez az idióta meg egész oda vitt engem, ennél közelebb nem is lehetnénk.

- Mi van?- kérdezem idegesen duzzogva, és háttal neki dőlök a korlátnak, megtámaszkodva rá fél karomon. Jimin is pont így tesz, annyi különbséggel, hogy ő nem háttal áll a pályának, hanem szembe és a játékosokat kezdi nézni.

- De ígérd meg, hogy nem haragszol meg!- mutat rám, én meg amint felemeli kezét úgy le is csapom azt.

- Nem teszek neked ilyen ígéretet, hülye nem vagyok. Előbb halljam, mit csináltál?- a suli épületét kezdem bámulni, eszem ágában sincs megfordulni.

Vajon ő észre vette, hogy itt vagyok?

- Ahj.- sóhajt hosszan. - Nagyon önző voltam veled.- nyögi ki nagy nehezen.

- Mi van?- kapom rá tekintetem. Mi Jiminnel soha nem viselkedünk így egymással, akkor most mi történt?

- Emlékszel amikor azt mondtam, hogy tetszik valaki?- motyogja ujjaival babrálva.

- Még most sem tudom ki az a szerencsés.- forgatok szemet.

- Ő az.- mutat rá az egyik játékosra, így egyből meg is fordulok, hogy jól szemügyre vegyem azt aki elcsavarta ennek a szőkeségnek a fejét.

- Melyik?- ráncolom szemöldököm.

- Choi San, így már tudod?- döbbenten tapad rá a szemem az említett fiúra, majd Jiminre kapom tekintetem, hogy mondja tovább a dolgot. Bár így már kezd össze állni a fejemben, hogy miért mondta azt, hogy önző volt velem. - Azt gondoltam, ha megkérjük Jungkookot, hogy segítsen neked, akkor közelebb kerülhetünk majd a bandájához, de miután láttam, hogy mekkora paraszt, tudtam, hogy ez nem fog soha megvalósulni.- vallja be lehajtott fejjel.

- Sajnálom, Tae...én csak nem tudtam hogyan közeledhetnék felé, és gondoltam így lenne esélyem.- motyogja tovább.

- Idióta!- csapom meg fejét. Olyan lazán tartotta magát, hogy kicsit előre is biccent a feje, pedig alig értem hozzá.

- Héj!- nyomja el a kezem, amelyikkel a fejére ütöttem, de csak kicsit. - Ezt most miért?!- háborodik fel.

- Miért nem mondtad ezt el az elején?! Akkor direkt csinálhattuk volna valahogy úgy, hogy közelebb kerülj a lovagodhoz.- egyáltalán nem vagyok megsértődve.