𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡ℎ𝑖𝑟𝑡𝑒𝑒𝑛ɞ

- Mi a baj?- kérdezi az előttem ülő miután látja, hogy csak nézem a telefonom képernyőjét.

Teljesen tanácstalan vagyok. Nem tudom, hogy mit csináljak. Nagy bunkóság lenne, ha itt hagynám Yoongit, hogy azzal a sátánnal találkozzak? Már amúgy is késő van, szóval arra is hivatkozhatok, hogy már haza kell mennem mert a szüleim ki nyírnak. De nem akarok hazudni neki! Nem is értem magam....ő nem akart belőlem, most meg ugorjak amikor ő mondja? De....bocsánatot kért.

Nem! Nem fogok elmenni! Érezze csak a törődést.

- Taehyung?- érinti meg vállam, ezzel vissza is húzva a valóságba.

- Igen...itt vagyok. Amm..mit is kérdeztél?- teszem le a telefonom az asztalra, és próbálom ki zárni a fejemből a fekete hajút, és csak az előttem lévőre koncentrálni.

- Jól vagy? Mi a baj?- szemei aggódást tükröznek, de én csak elmosolyodom mondván, hogy az ég világon semmi gond. - Ez gyakran megtörténik nálad?- nem értem mire gondol, fejem oldalra billen, és csak nézem értetlenül. - Ez, hogy folyton elkalandozol. Már kétszer kellett vissza ráznom téged.- kuncogja el magát.

Régen csak is miattad szoktam így elkalandozni,.....de mióta megismertem őt, senki nem tudja nála jobban lekötni a gondolataim.

- Ja nem, csak az anyám írt, hogy lassan indulnom kéne, csak azon agyaltam.- hazudtam. Persze, hogy hazudtam, ha bekerül ő a képbe mindig hülyeséget csinálok. Esküszöm nem értem saját magam.

A telefonon újra rezegni kezd, és mintha az életem múlott volna rajta olyan gyorsan kaptam a kezembe a készüléket. Egy címet küldött, itt van a közelben lévő parkban. Úgysem megyek el! Hadd várjon csak reggelig, nem érdekel!

Bár amúgy sem fog addig várni, mindegy is. De már hideg van, így szeptember vége fele, este. Nem akarom, hogy meg fázzon csak azért mert rám vár a hidegben.

Oké! Nem keresek több kifogást, nem megyek és kész, ennyi!

Újjabb üzenet...nem akartam meg nézni, de nem bírtam ki, a kezeim szinte maguktól cselekedtek.

- Kérlek, Taehyung...

- Oké! Sajnálom Yoongi, de nekem már mennem kell.- hadarom el neki, és kabátomat gyorsan fel véve már álltam is fel az asztaltól.

- Haza kell menned?- kezdi ő is pakolni a cuccait.

- Amm, igen az anyám üzent.- persze persze, hazudj csak neki.

- Hát, jó...remélem azért még megismételjük ezt. És nem a tanulásra gondolok, azt már nem kell mégegyszer elmagyaráznod. De meg van a számom, ha gondolod majd hívj fel.- hevesen bólogatva jelzem, hogy nekem sincs ellenemre, majd rá vetettem magam. Mármint csak meg öleltem őt, jó szorosan, és magamba szívtam kellemes, és még mindig ismerős illatát.

- Szia Yoon, majd még találkozunk.

- Rendben, szia, Taehyung-ah.- és ezzel el is indultam a kijárat felé. Gyorsan szedtem a lábaimat, az első üzenetet van már egy fél órája, hogy küldte. Ha már elindultam nem akarom, hogy most szívódjon fel.

- Taehyungie!?- amint a kezem a kilincsre tettem volna, Hyungom utánam szólt. Vettem egy mély levegőt, és mosolyogva felé fordultam. Jin, és Hoseok Hyung is a pult mögött figyeltek engem. Mind kettő mosolygott, és csak bámultak rám mindent tudó pillantásokkal.

Na basszus. Ezek már megint mit vettek a fejükbe?

- Mi az, Hyung?- sóhajtok oda sétálva.

- Ő az új pasid?- teszi fel a kérdést Hobi.