𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑓𝑜𝑢𝑟ɞ

Ma van a nagy nap!

Nagyon izgatott vagyok és nem csak én, Jungkookie is az. Rengeteget gyakoroltunk és nem ment olyan könnyen, ahogy azt őfelsége gondolta. Én is azt hittem, hogy hamar meg lesz az összhang közöttünk, de ez egyáltalán nem így volt. Ha nem ő rontott az éneklésben, akkor én voltam béna a zongorán. Volt amikor ő énekelt túl gyorsan és volt amikor én voltam túl lassú.

Irtó sokat veszekedtünk de ez érthető, nagy volt rajtunk a nyomás a verseny miatt és mivel mindketten azt akartuk, hogy tökéletes legyen a dal egyből egymásnak estünk, ha az egyik rontott valahol. De! A lényeg, hogy a végére nagyon jó lett minden, a dal és az összhang is köztünk.

Én már itt vagyok Yoonáékkal, ez a tökfej meg késik. Rengetegen vannak itt, Jungkook nem túlzott azzal, hogy mindennap azért nyafogott, hogy tele lesz a hely emberekkel. Remélem nem fog el ájulni, ha meglátja ezt a hatalmas tömeget.

- Hol van már az a kölyök?- jön oda hozzám Yoona. Kicsit már kezd ideges lenni, amit meg is értek, Jungkooknak már egy órája itt kéne lennie.

- N-nem tudom, Noona. Már hívtam d-de nem vette fel.- kezdek el dadogni az idegesség miatt és meglehet, hogy azért is mert félek kicsit Yoonától...

- Remélem nem az jár a fejében, hogy el sem jön!- sóhajt gondterhelten. Nemlegesen fejet rázok, viszont én sem vagyok biztos benne, hogy el jön.

Hajamba túrva kezdek el járkálni oda-vissza, közben azon idegeskedem, hogy hol lehet már ez a hülye. Talán össze veszhetett az apjával? Nem, nem hiszem. És, ha tényleg történt valami? Vagy csak ennyire beszari lenne? Ezt most komolyan pont én gondoltam? Én sokkal beszaribb vagyok, mint ő!

Idegesen fújtatok egyet, majd elő kapom a telefonom, hogy újabb üzenetekkel bombázzam, mivel a hívást nem hajlandó felvenni nekem.

----------
Őfelsége. 🙄

Hol vagy már???
Rég itt kellene lenned!!
Yoona már kezd nagyon ideges lenni és ha nem jössz én fogok kapni helyetted, szóval növessz farkat magadnak és gyere!!!

Dühös vagy kis tigris?

Ne játszadozz velem Jungkook!!
Gyere!
Ide!
Most!!!

Jól van, már itt vagyok nyugesz van.
----------

Erre felkapom a fejem és őt kezdem el keresni. Nem is kell sokat nézelődnöm, szinte egyből kiszúrom őt a sok itt dolgozó között. Velem szemben jön, az egyik kezében a telefonját tartja annak a képernyőjét szuggerálva, a másik kezével a nyakkendőjét igazgatja, majd abba hagyta a nyakkendő babrálását és a hajába túrt.

Káprázatosan néz ki...

Egy szimpla fekete öltönyt vett fel, fehér inggel, ékszerekkel feldobva az egész szettet. Nyugodtnak tűnt, de szerintem még nem látta mekkora tömeg várja, hogy énekelni hallják őt. Csak legyen minden rendben és ne szúrjunk el semmi!

- Csak nem azt gondoltátok, hogy nem jövök el?- ér oda hozzám, kérdését egy mosoly kíséretében teszi fel.

- De! Már azt hittük! Miért nem vetted fel a telefonod?- kérdezek rá idegesen.

- Mert készülődtem.- mutat végig magán.
- Utálom ezt a göncöt.- forgatja meg szemeit és megint igazgatni kezdi magán az öltönyét.

- Ez nem gönc, hanem öltöny.- csapom el a kezét és én kezdem el őt igazgatni, hogy tökéletesen álljon rá, na nem mintha így nem lenne az.
- És nagyon jól nézel ki benne, szóval ne nyafogj.- nézek fel szemébe.