𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑠𝑒𝑣𝑒𝑛ɞ

Izgatott voltam, de még milyen izgatott. Szerencsémre anyáék még nincsenek itthon, szóval nem kell megmagyaráznom, hogy miért nem tudom abba hagyni a mosolygást.

Amint haza értem egyenesen a fürdőbe vettem az irányt, jól megfürödtem egy törölközőt a derekamra tekertem és mentem is be a szobámba valami ruhák után kutatni. Igazából nem akarok kiöltözni, Jungkook szerintem már ismer annyira, hogy tudja nem nagyon érdekel a divat.

Persze jól akartam kinézni, hisz ez mégis egy randi, de nem vittem túlzásba. Saját stílusom szerint öltöztem fel, és nem úgy ahogy Jimin öltöztetett akkor amikor Yoongival először talizam. Most is, mint általában mindig, a barna szín dominált rajtam, a szövet nadrágom sötétebb barna volt, felülre pedig egy lenge inget választottam, amit betűrtem a nadrágba és az első három gombot pedig úgy hagytam. A hajamat hullámosra szárítottam be és még tettem fel pár égszert, ennyi is lenne a nagy készülődés.

Jimin át szeretett volna jönni, hogy segítsen, de kedvesen vissza utasítottam, mivel nem akartam megint úgy kinézni mint legutobb, amúgy is Jungkook azt mondta, hogy nem állnak nekem jól azok a ruhák, szóval.

Sanról is beszéltünk, megkérdeztem, hogy miért volt olyan elutasító vele, amikor nekem mindig a miatt sír, mert bejön neki. Azt mondta, hogy ez a "felszedő" taktikája. Adja a kemény, megszerezhetetlen srácot, mert szerinte így jobban be fog jönni, Sánnak.

Hát én ebből aligha értettem valamit, nekem nincsen semmi féle taktikám. Szimplán csak szerelmes lettem, ahogy Jungkook is. Én nem kellett azért tegyek, hogy belém szeressen, csak megtörtént, és ez velem is így van. Semmit nem csinált ezért, nem próbált meg elcsábítani meg semmi ilyesmi, sőt még utálatos is volt, én meg mégis belé szerettem.

Szerintem nekünk érdekes a kis történetünk.

Fejemet rázva mosolyodtam el, már percek óta ezeken gondolkodom és rájöttem, hogy semmit nem bántam meg. Nem bántam meg, hogy megismertem őt, azt sem, hogy tanítani kezdtem és azt az estét sem bánom, minden úgy tökéletes ahogy van és remélem ennél csak jobb lesz minden.

Gondolkodásomat az ajtó csengője zavarta meg, és ekkor kicsit elkezdtem ideges lenni. Nem gondoltam a randinkra de most, hogy már itt van elő jött a félénk és ideges énem, akit utálok. Vettem egy mély levegőt és elindultam a kijárat felé, majd ajtót nyitottam.

- Szia, tigris.- köszön egy halvány mosolyt küldve felém.

- Szia, Jungkook.- azt hiszem kikellene találnom valami becenevet neki...
- Gyere csak.- állok félre, hogy be tudjon jönni.

Amint elsétált mellettem az orromba kúszott csodás illata, amikor megéreztem be is csuktam a szemem egy pillanatra és jól magamba szívtam az illatát. A kinézete is elképesztő volt, ami tőle nem meglepő, hozta a formáját. Velem ellentétben, mint mindig, ő feketében volt, csak a cipője volt fehér a többi más minden fekete, és őrjítően jól nézett ki.

- A szüleid?- pillant rám és most, hogy jobban megnézem, elég feltűnően dugdossa az egyik kezét a háta mögött.

- Nincsenek itthon.

- Huu...- sóhajt megkönnyebbülten.
- Féltem attól, hogy itthon lesznek.- motyogja és elő veszi az eddig eldugott dolgot a háta mögül.
- Ezt neked vettem.- nyújt felém két száll gyönyörű piros rozsát.

Szinte a levegő is a tüdőmre rekedt. Nagyon meglepett ezzel a gesztussal, de nagyon örültem neki, hisz ezzel is azt mutatja, hogy tényleg érdeklődik irántam és nem csak egy hülye játék vagyok neki. Az arcom kipirult amikor elvettem tőle és bele szagoltam a virágba.