𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑓𝑖𝑓𝑡𝑒𝑒𝑛ɞ

A szobámba érve Jungkook levágódott az ágyamra, kényelmesen elhelyezkedett és csak bámulta a plafont. Nem tudtam mit mondani, az agyam még mindig a mosdóban volt, és azt a pár percet idézte fel újra és újra. Még az sem kötötte le ennyire a gondolataim, amikor náluk voltunk és a hátamhoz simult, és azokat mondta. Akkor is zavarban éreztem magam, de csak ennyi, az másnapra el is múlt, de ez sokkal másabb volt.

Elvesztünk egymás szemében...

De ez is el fog múlni, Csak azért vagyok így mert még sosem voltam szerelmes igazán, kivéve Yoongit, de az más. Yoongival nem töltöttem sok időt, amióta tetszik csak egyszer beszéltünk többet, ami ma este volt. Jungkook most teljesen összezavart engem, erről majd beszélnem kell Jiminievel.

- Megharakszol, ha azt mondom, nem akarom elmondani, hogy kivel vesztem ennyire össze?- zavarja meg gondolat menetem. És előbb nem is realizáltam, hogy mit mond, kellet pár perc míg fel fogom mire is érti pontosan.

- Miért nem akarod elmondani?- kérdezek rá, bár lehet, hogy nem kéne ezt erőltetnem.

- Eléggé magán ügy. Erről még senkinek nem beszéltem, és még nem állok készen, hogy ezt megosszam valakivel.- nem néz rám, csak bámulja a fehér plafont. Nem firtattam, majd, ha készen áll rá remélem majd megosztja velem.

- Megértem. Nem kell elmondanod, ha nem akarod. De ígérd meg, hogy akárki is legyen ez a személy akivel ennyire rossz a kapcsolatod, nem fogsz verekedni vele többé.- sétálok oda ágyamhoz, és tisztes távolságban helyet foglalok mellette.

Nem akarom, hogy baja essen. Nem akarom, hogy verekedésekbe keveredjen. Bár ezt még magam sem értem, hogy miért. Nem tudom miért aggódom érte, nem tudom, hogy miért érdekel ennyire, hogy mi van vele, hogy milyen a magán élete, csak tudni akarom és kész.

- Miért aggódsz értem ennyire? Hisz mindig fasz vagyok veled.- ül fel és érdeklődve rám néz.

Ezt én magam sem értem...

- Mert én egy ilyen jó szívű ember vagyok.- mutatok magamra büszkén, elviccelve a dolgot. Igazából csak nem tudom, hogy erre milyen választ adjak, mert még én sem értem.

- Tényleg az vagy.- mosolyodik el. Elpirulva nézek el róla. Most miért is pirultam el? Mit művelsz velem, Jeon kibaszott Jungkook?!

- Igen tudom.- adom a magabiztos csávót, közbe meg sehol semmi, ha tehettem volna ki szaladok onnan. - Amúgy, nem is tudtam, hogy ismered az anyámat.- jut eszembe hirtelen, és ezzel ügyesen el is tereltem a témát.

- A szüleid közösen dolgoznak apámmal. Az apámmal sokat beszélünk a munkáról, vagyis ő mindig hozza fel a témát, engem nem érdekel, de ezt nem merem így a szemébe mondani. Sokat mesélt már a szüleid munkáiról. Hogy milyen tehetségesek abban amit csinálnak, hogy milyen okosak és tisztességesek, becsületesek, tiszteli őket, ahogy én is.- döbbenten nézek rá, és egy kicsit el is szégyelltem magam, mert én semmit nem tudok az apjáról, ő viszont igen. Na majd faggatom a szüleimet pár dologrol.

- Apukáddal társultak?- bólint. - Akkor a szüleink együtt mentek üzleti útra, és ismerik is egymást.- ismét csak bólint. - Mióta társak?

- Pár hónapja már együtt dolgozik a két cég.

- Woah.- csodálkoztam, amin Jungkook kuncogva reagál.

- Még egyszersem láttalak ennyiszer nevetni.- mosolyodom el a látványra, hisz aranyos ezzel a nyuszi mosolyával. Jó őt ilyennek látni. Őszintén nevetni. Csak vállat rántott, és hajába túrva ismét elterült az ágyamon.

- Én el megyek tusolni, muszáj levennem magamról ezt a szűk szart, ma egésznap leszorította a tökeimet.- állok fel a farmert igazítva ágyékom körül. Jungkookból kitört a röhögés, hasát fogva fordult egy oldalról a másikra. - Ez nem vicces, ma egésznap fájtak a golyóim.- biggyesztem le alsó ajkam, tettetve, hogy szomorú vagyok, de az ő nevetése nekem is mosolyt csalt az arcomra.