𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑜𝑛𝑒ɞ

A vasárnapot Jiminnel töltöttem, mióta Jungkookot tanítom nem nagyon töltök időt barátommal, és úgy döntöttem, hogy azt a napot csak vele töltöm. Chim is örült neki, és ő is szóvá tette, hogy eléggé elhanyagoltam, és, hogy már kezdett megsértődni. Amin én csodálkoztam az az, hogy nem tette még meg. Jimin barátom nagyon ragaszkodó, és utál elveszíteni számára fontos személyeket, és ezen a listáján én is szerepelek, szóval lelettem cseszve egy kicsit.

A nap végén Yoongival is találkoztunk, Jiminievel felajánlottuk neki, hogy haza kísérjük, amit el is fogadott. Este nyolc óra lehetett már, de egész jó idő volt, Yoongi azt mondta, hogy Jin étterméből jön, egész nap ott volt és tanult. Én is sokat szokok tanulni, apám miatt, de Yoongi még nálam is stréberebb.

Örültem, hogy találkoztunk vele, viszont tegnap rájöttem valamire. Már nem érzek úgy Yoongs iránt mint pár héttel ezelőtt. Nem keresem folyton a suliban, nem is gondolok már rá annyit, és a szívem sem bolondul meg, ha látom őt.

Ezt Jiminnek is szóvá tettem, és ő azt mondta, hogy lehet valaki miatt. Ezt én nem értettem, és valahogy így fogalmazott; "Lehet, hogy már valaki más érdekel, ezért nem érzel már úgy Yoongs iránt."

Teljesen olyan hangsúllyal mondta mintha célozni akart volna valakire, és nekem tudnom kellett volna, hogy kire, de én ezt figyelmen kívűl hagytam és inkább leintettem őt. Nem vagyok bele zúgva senkibe, már még Yoongiba se, és azt kell, hogy mondjam, örülök, hogy végül csak barátok lettünk. Valamiért úgy érzem, hogy nem menne köztünk a dolog, nem illünk össze.

Érdekes, hogy mennyire oda meg vissza voltam érte, úgy gondoltam ő nekem az a bizonyos nagy ő, most meg azt sem tudom, hogyan, vagy mikor változtak meg az érzéseim iránta, egyszerűen csak eltűntek.

A hétfő már úgy indult ahogy mindig is szokott, kora reggel kelés, suli és satöbbi. Egy kis szokatlanság volt csak, és ez a szokatlanság Jungkook volt. Már készen voltam az öltözködéssel, Jiminnek is írtam, hogy pár perc és indulok, ekkor betoppant a feketeség, kopogás nélkül és ami még furibb volt, hogy reggelit is hozott.

Nagyon meglepődtem, azt mondta, hogy mivel tudja, hogy nem szokok enni reggelente, ahogy ő sem, úgy gondolta, ha együtt megreggelizünk az mindkettőnknek jó lenne. Ő azért nem reggelizik mert utál egyedül enni, én meg elszoktam a reggeli evéstől, és úgy gondolta ezen változtatnunk kell.

Nagyon aranyos volt, és kedves is... És ez így ment egész héten, minden reggel eljött, és együtt reggeliztünk aztán meg mentünk suliba, Jimin is már kezdi megszokni, hogy sokat van velünk. Igazából nekem már az a szokatlan, ha nincs velem, túlságosan kezdem őt megszokni.

Sokat tanultunk Jungkookkal, már nagyon jól megy neki a zongorázás, szinte már nem is kell mondjak neki semmit, mindent magától csinál, viszont, ha rendesen megakar tanulni akkor még szüksége van rám, és ezt neki is elmondtam, és egyet is értett velem.

A szombati nap nagyon hamar eljött, Anyáéknak szóltam, hogy megvagyok hívva erre a koncert féleségre, és apám is egy szóra elengedett, nem hozta fel a tanulást sem, biztos megszállta valami kedves szellem.

Jungkookkal azt beszéltük meg, hogy eljön értem, és még rám is parancsolt, hogy mire ideér legyek készen.

Nem akartam kiöltözni, egy kis laza visszafogott szettet választottam, ahogy mindig is szoktam. Lefürödtem, a hajamat egy kisebb körkefével hullámosra szárítottam be, felvettem pár égszert is, pár nagyon vékonyka gyűrűt és egy szimpla ezüst láncot is. Épp a kabátokat nézegettem, hogy melyiket válasszam amikor is a telefonom pittyeget egyet, így hát a kabátok nézegetését félbe hagytam, hogy megnézzem kikeres. Jungkook írt, amin meg sem lepődtem, folyton irogat.