𝑃𝑖𝑎𝑛𝑜 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤•

ʚ𝑡ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑓𝑖𝑣𝑒ɞ

Csak akkor értettem meg igazán az érzéseimet.

Igen, eddig is tisztában voltam azzal, hogy bele szerettem őfelségébe, de akkor amikor megcsókolt...
Soha életemben nem éreztem még olyan eufórikus érzést, mint abban a pillanatban. Szinte megbabonázott egyetlen csókkal. És ami még jobban fokozta ezt az egész érzést, az az volt, hogy ő kezdeményezett. Egyikünk sem volt részeg, józan ésszel tapadt ajkaimra.

Akarta azt a csókot, vágyott rá...

És amit tényleg megértettem, az nem a Jungkook iránti érzéseim voltak, hanem inkább azokat az érzéseimet értettem meg, amik azt hittem, hogy valódiak voltak, úgy egy hónappal ezelőtt.

Éreztem valamit Yoongi iránt, viszont az az érzés mégsem hasonló ahhoz, amit a fekete iránt érzek. Még csak meg sem közelítik...
Megdobbant a szívem, akárhányszor láttam őt a suliban, és sulin kívül is sokat gondoltam rá, de Jungkook mégis teljesen más.

Őt soha nem kerestem a tekintettemel, pedig jól tudtam kicsoda ő, inkább messziről kerültem, mintsem a közelébe kerüljek.

Az elején tényleg utáltam, hisz egy paraszt volt, folyton gúnyt űzött belőlem, és akárhányszor alkalma adódott rá kötekedett is. Borzasztóan idegesített, viszont az idő elteltével kezdett kedvesebb lenni. Ritka pillanatok voltam amikor önmagát adta, és nem a bunkó faszfej Jungkookot, és nekem ezek a ritka kis pillanatok számítottak annyit, hogy ne húzzak be neki egyett, és le szarva, hogy azt kérte tanítsam meg őt zongorázni, ott hagyjam őt.

Minél többször volt kedves, és minél több olyan dolgot tudtam meg róla, amiről senki más nem, annál jobban érdekelt.

Csak a barátja akartam lenni, de az érzéseim egyáltalán nem ebbe az irányba haladtak iránta.

- Ezt mire véljem...?- suttogom magunk közé.

Még mindig a kocsijában ülünk, egymás ajkait ízlelgetve. Csókjait kicsit ügyetlenül tudom viszonozni, mivel az első alkalom, hogy csókolóztam az részegen volt, de így józanon úgy érzem, mintha ez is az első csókom lett volna.

- Inkább én kérdeznék.- ejt meg egy féloldalas mosolyt. Egy picit el húzódik tőlem, de csak annyira, hogy épphogy az orrunk hegye összeért.
- Hogy csináltad ezt velem, hm?- hangja még mindig lágy, kezével pedig beszéd közben az arcomra simít.

- Én nem csináltam semmit.- suttogom én is, egy halvány mosollyal az arcomon.

- Nem?- húzza fel a szemöldökét játékosan.
- Akkor miért érzek így?- ismét ellágyulnak arc vonásai. Mély tónusú, egyben mégis lágy hangja borzongást vált ki a karjaimon.

- Hogyan érzel?- döntöm picit oldalra a fejem, a mosolyom viszont nem tudom vissza tartani, akármennyire is szeretném.

Pontosan jól tudom mire céloz. Biztos most össze van zavarodva, hisz eddig csak lányokkal volt dolga, de akkor is hallani szeretném a szájából. Hallani szeretném az érzéseit, amiket irántam érez.

Kérdésemre az ő mosolya is szélesebb lett. A kezemért nyúlt, és szépen lassan a mellkasára helyezte tenyeremet, pont oda ahol szíve őrületesen kalapált.

- Megbolondul, akárhányszor rád nézek...- suttogja tovább, immár a szemembe nézve.
- Azóta az este óta furán érzem magam a közeledben. Még arra sem tudok okot mondani, hogy miért hagytam, hogy megcsókolj, pedig elvileg hetero vagyok.- nevet halkan egy pillanatra el nézve máshova, majd egyből vissza rám.
- De...azóta is vágyom rá. Vagyis rád, inkább így mondanám.- kuncog ismét.

Nem tudtam szóhoz jutni, hisz még felfogni sem tudtam, nemhogy szóhoz jussak. Egyszerűen nem hittem el azt amit hallok, egy röpke pillanatra azt hittem, hogy álmodom, de amint Jungkook őszinte szemeibe néztem, tudtam, hogy ez mind valóság.